A bot
(A számonkérés kora II.)
Írta és játssza: Várszegi Tibor
Zene: Mezei Szilárd (brácsa, bőgő)
Kellék:
Baráth Sanyi bácsi (Jászberény)
Garai Zsófia (Zenta)
Muntyán (Traktoros) József (Parajd)
Kölün köszönet:
Gemza Péter, Kocsán László, Krupa Sándor, Sós József, Várszegi Barnabás, Várszegi Zsuzsa.
Helyszín: Déryné Művelődési Központ
Az előadás időtartama 48 perc
„Ha a mezőn két kezeddel rátámaszkodsz a bot felső végére, eggyé válhatsz a mezővel. A karjaid a bot által a földet érik, lelked-szellemed találkozhat a földével: segít, hogy őseid-utódaid, múlt és jövő jussanak eszedbe. Nem cselekedsz, megállapodsz. Szemlélődsz a bot jelentette világközépen. Kurgán vagy, vagy Szentlélek-templom, az Atya teremtménye. Ez a bot világának a kezdete.
Ha a mezőn megragadod a bot alsó végét, irányt mutatsz, vagy lesújtasz, a jelennek pillanataiban cselekedsz. A karod a levegőbe lendül, akárki-akármi van körülötted, cselekedetedben mégis magad vagy. Megváltoztatod a világod, ember vagy: Krisztusarcú vagy Júdásképű. Ez a bot világának a vége.” (ismeretlen szerző)
Válogatott vélemények A botról 2007-ből:
Amit látunk, nem művészet: abból az időből való, amikor még művészet nem volt. Még nem különült el a mindennapi léttől, értelmezhetelen volt, mert nem kellett értelmezni, nem előadták és befogadták, hanem következett, mint a lélegzet. – Várszegi Tibor A bot című mutatványát Lélegzet címen is elő lehetne adni. (Rentz Mátyás, író)
*
Várszegi Tibor nagyon kifejező művész, aki táncszerű akcióin keresztül élénk képeket fakaszt a néző fejében. Minden gesztusa szimbolkius jelentéssel bír, amelyek meghaladják a verbális logika nyelvét.
Kellékekhez fűződő viszonyán keresztül érvényesíti kiváló kepzelőerőből eredő adottságait. A tarisznyából átváltozott arc fantasztikus teremtménye, a bot átváltozása teste határainak kiterjesztésére, valamint a különféle tárgyak kombinációi egy újfajta létezés megalapításában működnek közre, amelyet saját jelenlétével és életerejével alkot meg.
Olykor megrendítő, szívbe markoló, máskor komikus fizikai gesztusok jellemzik. Eszközökkel történő játéka Charlie Chaplint idézi. A számonkérés kora c. előadás a legegyszerűbb, legtermészetesebb módon fejezi ki az élet kimondhatatlan misztériumait.
(Edmund B. Lingan, egyetemi tanár, tudományos kutató, New York University; University of Toledo)
*
Várszegi Tibor kompozíciójában a magyar néptánc és népszokások a mitikus gyökereket idézik fel, a nagy Hagyomány világlátását. De magában hordozza ez a mozgásművészet a még mélyebb, misztikus tudást is, csakúgy, mint azt a késő-modernséget, amely zaklatottan maivá, a mienkké teszi az előadást. A kompozíció belső ritmusa és az előadásmód az első pillanattól az utolsóig hatalmában tartja figyelmünket és átélésünket.
(Kodolányi Gyula, költő, író, szerkesztő)
*
Számomra nagy élmény volt olyan különböző szimbólumrendszereket felfedezni az előadásban, amelyek életem különböző pontjain a szellemi megismerés építőkockáiként váltak részemmé. Ilyen volt a Pap Gábor – Molnár V. József – Szántai Lajos féle magyar hagyományvonal szellemiségének pozitív értelemben vett megjelenése. Több ízben is az ősi kínai Thai Chi Chuanra nagyon erősen emlékeztető mozgásformákat varázsolt elénk, mint ahogy a hét csakra-rendszer megjelenítése is hasonlóképpen történt.
(László Virgil, evangelikus teológus)
*
"Ahová ezt a botot leszúrom, ott a világ közepe" - és ezen a koranyári rekkenő délutánon meg is történt a csoda. A bot tette a dolgát, működött, gazdája pedig működtette a világot Isten rendelése szerint. S ahol a közép, ott ölelkezik össze Ég és Föld, ott ölelkezik össze ember és emberfölötti. Így lényegült át az előadó élő adóvá, a Teremtő áldásának osztójává, mert ott és akkor áldásban volt részünk. Angyalok járták a táncot a bot körül... Aki nem hiszi, járjon utána!
(Born Gergely, táncos, geobiológus, művelődéstörténész)