„Isten veletek és velünk, Szervusztok magyarok!” In memoriam Jaskó István „Pitti” bácsi

Szombaton jelent meg a hír a közösségi portálokon, hogy sokunk kedves ismerőse, „Pitti” bácsi örökre elköszönt tőlünk.

Nem hiszem, hogy sokan vannak azok között, akik akár csak egyszer-egyszer is kilátogattak a Csángó Fesztiválok rendezvényeire, és ne ismerték volna őt. Pedig, hát nem „magaslott ki” a tömegből, mégis… Apró, szikár termete, csibészes mosolya és köszöntői mindannyjiunkat pillanatok alatt elbűvölt, arról nem is beszélve, ahogy táncolt…
Engedtessék meg, hogy megosszam legkedvesebb hozzáfűződő emlékem. Tavalyelőtt nyáron a fesztivál polgármesteri fogadásán is elmondott egy frappáns köszöntőt. Este a gálán ismételten azokkal a szavakkal köszöntötte a főtéren összesereglett szép számú érdeklődőt. Amikor lejött a színpadról, megkértem adja nekem az összehajtogatott papírlapot, amiről rímbe szedett gondolatait felolvasta. Először azt mondta, hogy ezeket el szokta rakosgatni magának, kisvártatva rám nézett „…de ezt most neked adom”, pedig előtte még soha sem találkoztunk. Azóta ez a kis lap bekeretezve ott függ az íróasztalom felett. Időnként bele-bele olvasgatok… most már egy kicsit másként...
Hogyan is búcsúzhatnék tőle, mint ezzel a néhány képpel…




Isten vele „Pitti” bácsi.