[2]Még mielőtt valaki kedves kis állatokról szóló összeállítás reményébe ringatná magát, még mindig az idei Csángó Fesztivál a képek apropója – bár ez a nyitó képből bizonyára nyilvánvaló.
Különben voltak már szereplői az igazi házi kedvencek is ezeknek az oldalaknak (Galéria / Egyéb események / Országos Őrző-védő CAC Kutyakiállítás Jászberényben (09.05.10.).
Most viszont kifejezetten azokat a képeket gyűjtöttem össze, amelyek ennek a néhány napnak a kedvencei számomra. Igen, megint kicsit visszaélve, vagyis inkább azt remélem, élve a lehetőséggel, igyekszem olyan pillanatait megmutatni az idei CSÁNGÓ-nak, amelyek nem csak számomra kedvesek, de hűen visszaadják azt a hangulatot. amit oly sokan annyira várunk évről évre.
Az ilyen összeállítások készítésekor sokszor kerül a képek készítője abba cseppet sem kellemes helyzetbe, hogy mérlegelnie kell, beválogat-e egy olyan fotót az összeállításba, amely technikailag nem igazán megfelelő. De mi történik akkor, ha pl. a színpad mögötti félhomályban elég korlátozottak a fotózási lehetőségek, viszont a téma megörökítésre érdemes. Én jelen esetben a tartalmat részesítettem előnyben. Ez nem jelent egyet azzal, hogy ne a lehető legjobb kivitelre törekedjek, de azért a tartalom az elsődleges – különben nem néznénk meg elődeink, harminc, negyven évvel ezelőtti képeit, mondván, nem éles, szemcsés… De ez egy másik történet...
Ha valaki "belülről" lehet részese ennek az események, óhatatlanul tanúja lesz rengeteg kedves, alkalmasint humoros, vagy bensőséges pillanatnak, ami megörökítésért kiált. A fotós pedig vagy "meghallja" – ez a jobbik eset – ezt a jelzést és gazdagabb lesz egy igazi képpel, vagy nem és akkor keres magának egy csinos kis falat, ahova beleverheti a fejét, hogy mit szalasztott el.
A képre kattintva, a galériában, akik kíváncsiak, megnézhetik az idei „házi kedvenceim”. Az pedig, hogy melyik falba, és hányszor vertem a fejem, mert „süket” voltam, egyszerűen csak lassú… szóval az maradjon az én titkom.
[2]