[2]Szerencsére csak kedvenc objektívemen keresztül, de néha még így is fájt. Ebből a pár sorból könnyű kitalálni, hogy szombaton a IV. Lehel Vezér Nemzetközi ITF Taekwon-Do Kupán fotóztam.
Mint általában az itt megjelenő képekkel arra törekszem, hogy úgy jelenítsek meg egy-egy eseményt, ahogy azt különböző okoknál fogva szabad szemmel nem nagyon láthatjuk. Ezúttal jó előre elhatároztam, megpróbálom nagyon közelről megmutatni a küzdelmet.
A sportág jellegéből adódóan a történések a másodperc töredéke alatt zajlanak, és a feladat az, hogy ennek ellenére el kell csípni „a pillanatot”. A küzdő sportokban nem vagyok jártas, nem ismerem a különböző technikákat, így számomra semmilyen jel nem mutatja mi fog történni, azt meg pláne, hol lehet azt a legjobban megörökíteni.
Pénteken Hál’ Istennek összefutottam Eperjesi Nándival, a berényiek mesterével és azonnal kaptam az alkalmon, hátha ki tudok csalogatni belőle néhány tanácsot. Végül is abban maradtunk, hogy próbáljam az egyik küzdő fél helyébe képzelni magam, és koncentráljak az ellenfelem minden rezdülésére, így megérezve a támadó szándékot és azonnal lenyomni az exponáló gombot.
Mellesleg csodálatos volt látni, hogy kicsiktől a nagyokig milyen fegyelmezetten küzdöttek a versenyzők, nem törődve azzal, ha egy-egy ütés, vagy rúgás éppen az orruk hegyén landolt. Néha persze elszakadt a cérna, de ilyenkor is a vereség okán, mert ezek a gyerekek a „verést” elviselik, de a vereség az más kategória… igaz utána elég öt perc és újra acélossá válnak és jöhet az újabb küzdelem.
A képre kattintva a galériában ki-ki eldöntheti, mennyit tudtam megvalósítani a mester tanácsából.
[2]