Azzal nyilvánvalóan mindenki tisztában, van, hogy egy-egy történelmi eseménynek mennyire fontos üzenete van a későbbi korokban élők számára - jelen esetben az 1848-49-es forradalom és szabadságharcnak. De azon elgondolkodtunk-e már mélyebben, hogy milyen szerepe, és felelőssége van azoknak, akik elődeik dicső tetteinek hírét, üzeneteit adják át évtizedek, évszázadok múltán.
Ahhoz, hogy ezek az események méltóan élhessenek tovább közös emlékezetünkben, elengedhetetlen a „hírvivők” hitelessége, alázata.
Március 15-ét megelőző napokban a Lehel vezér Gimnázium tanulói sajátosan emlékeztek történelmünk e fényes, sajnos meglehetősen rövid korszakára. A diákok egy csoportja úgy határozott, hogy ezúttal „hírvivővé” lesz és a maguk sajátos eszközeivel eleveníti fel a történelmi eseményeket. Eszközeik sem éppen szokványosak voltak, hiszen a tánc, a modern hangszerekkel életre keltett népzene és népdal mellett a különleges fényhatások, a narrátorok távoli, mégis szenvedélyes hangja biztosította, hogy az ÜZENET eljusson társaikhoz.
Hitelesek voltak, mert éppen olyan diákok, mint az őket a nézőtérről hallgatók, mert sok temérdek energiát fektettek a sikeres küldetésükbe. Az már csak ráadás, hogy az előadás kimunkálása alatt megszerzett ismeretek élményként rögzülve élnek tovább a résztvevőkben, megannyiszor kompromisszumokat kellet kötni a siker érdekében, időnként feladva kinek-kinek saját elképzeléseit, a megfelelő viszonyulás kialakítása a korban különböző társakhoz, gazdagítva a kapcsolatteremtő képességet és még hosszan lehetne folytatni a sort…
Remélhetőleg a sors legközelebb nem húzza keresztül a számításukat, és egy igazi főpróbán nekünk, szülőknek is átadhatják a soron következő üzenetet.
Az ÜZENET célba ért, köszönhetően nemcsak a tartalomnak, hanem a „hírvivők” hitelességének is. Az, hogy mit látott ebből egy más korosztályhoz tartozó, a fényképezőgépén át, az a képre kattintva a galériában megtekinthető.
[3]