Az embernek dolga van a világban és azt akkor is el kell végezni, ha cigánygyerekek potyognak az égből – mondta annak idején, a zuhogó esőben a szekér bakján ülő nagyapa, ám akkor a kamasz gyerek még nem fogta fel a szavak értelmét. Meglett férfiként, betegségtől gyötörten, a halál közelségében értette csak meg, hogy ha az ember csöndet tud teremteni magának ebben a zajos, pokoli világban, akkor megkapja a dolgát, a feladatát, a küldetését a teremtő Istentől. És Molnár V. József a nap óta, mikor megszólíttatott, tudja mi a dolga. Mint ahogy azt is: elvégzi, ha cigánygyerekek potyognak is az égből….
Akik az utolsó percekben érkeztek, már fordulhattak is vissza, hogy valahonnan vadásszanak egy széket maguknak, ugyanis teljesen megtelt a Déryné Művelődési Központ kisterme a Hazatalálás sorozat keretében sorra kerülő előadásra, melyet „A magyarság küldetése” címmel hirdettek meg. Nem csoda, hiszen a sorozat házigazdája, Várszegi Tibor által meghívott Molnár V. József néplélek kutató, korunk nagy tanítói közé tartozik.
Fotók: Bíró János - Jász NaplóAz ő meghívása teljesen egyértelmű egy olyan előadás sorozat esetében, melynek plakátján az „Ismerjük fel valódi tanítóinkat” szlogen áll. Józsi bácsi esetében - általa - valóban erről van itt szó. Nyolcvanadik évén is túl, halk szóval, de hihetetlen kisugárzással adja át a hallgatóságnak azt az üzenetet mely - ahogy Papp Lajos professzor állítja - nyilvánvalóan Istentől jön, s a bölcs öreg lenyűgöző műveltsége csak a keret, a forma mindehhez.
Molnár V. József is úgy érzi, a teremtő Isten ajándéka ez – kegyelem, ami az őt elhagyó embert léte fölé emelheti. Kutatómunkáiban az eredendő világképre lelt, s az eredendő, a természetes, a szerves műveltség közvetítésében – ahogy magát nevezi - az igric, a krónikás szerepét tölti be. Ez a dolga.
S ahogy egy embernek van dolga, küldetése, ami nélkül nem tud meglenni a világban, úgy a nemzeteknek is van küldetésük, feladatuk.
S hogy a magyarságé mi?
Nyilván itt most szürke vázlatát lehet csak adni a majd kétórás előadásnak, amelynek minden mondata további diskurzust is megérne.
Mert valóban érdemes lenne körüljárni azt a tételt, hogy az egy - hiszen az Egy az egyetlen, a teremtő Isten maga - az nem lehet páratlan szám, hiszen egyszerűen nincs mihez viszonyítani - miként azt a kis Jóskának egykor a tanító úr elmagyarázta…
…Vagy azt, hogy miért ad az egykori - nevében is beszédes - elemi (iskolai) tudás helyett pusztán általános tudást a mai (általános) iskola…
…Hogy az ismert ikermondáktól - Káin és Ábel, Romolusz és Rémusz - melyek mind irigységgel, testvérgyilkossággal végződnek, miért különbözik Hunor és Magyar mondája…
Miért van, hogy esetünkben más történik, miért, hogy Hunor azt mondja: - De jó hogy vagy pajtás, szeretlek! Vessük össze a hátunkat, ketten többre megyünk, mint egyedül!…
Ha hisszük, hogy az ilyen ikermondák meghatározzák egy-egy népnek a dolgát, küldetését, akkor nem kételkedhetünk abban sem, hogy a mi küldetésünk a szeretet, ezt a Jóisten a Szent Korona küldése által is megerősítette. Ez ad erőt ahhoz, hogy ebben a gyilkolódó, romulusz-rémuszi, káin-ábeli Európában a jézusi szeretet államát hozzuk létre.
Nyilván jóval hosszabb beszélgetéseket is megérne, az, hogy Emese által miért nálunk ismétlődött meg egyedüliként az Angyali üdvözlet, miért, hogy Jézus szükségét érezte, hogy egy nemzet képében szülessen újjá egy gonosz világ ellenében… Az előzőek fényében nem lehet csodálkozni azon, ha egy gyilkolódó Európában egy jézusi küldetést kapó turul nemzet - melynek küldetése kiterjed minden lakójára - jézusi sorsot is kapott…
És persze ennek a párhuzamnak is csak apró részeivel lehetett ennyi idő alatt megismerkedni. Mert ha a fentiek alapján párhuzamot vonunk a magyarság és Krisztus sorsa, keresztre-feszítése között, kijelenthetjük, hogy1867- re mát meztelenre vetkőztettek bennünket - mesélte Molnár V. József. Az akkori, első liberális kormány minden szakrálisat elvett a nemzettől. A sajtó, az iskola, a jogrend, az egészségügy – minden hatalom a velünk ellenséges, Jézushoz megtérni nem akaró, kozmopolita zsidósághoz került.
Aztán később jött Károlyi, a vörös gróf züllesztő uralma, mikor a románok egész Pestig kifoszthatták az országot, majd az irtózatos bűnöket elkövető Kun és Szamuely - a Pokol… Molnár szerint ez már az a stáció, mikor a meztelen, szomjazó Jézust, ecetes szivaccsal kínálják… És ezek után elérkezett 1920. június 4.-e, mikor az országot keresztre feszítették....
Ezernyi összefüggés, adat, forrás, értelmezés… A tanító tanít, mesél, hitet tesz, a jelenlevők meg mélységes csendben hallgatják. És ilyen körben nem nehéz azt érezni - jó azt hinni- hogy - ha golgotai úton járva is - mindez megadatott nekünk. S hogy csakugyan arról ismerszik meg a magyar, hogy minden körülmények között tud szeretni.
Hinni, hogy tiszták és jók vagyunk, mint ősapánk, Nimród, a fehér lovas, akitől küldetésünket és erkölcsünket eredeztethetjük. Ő az, aki kiválasztottként meghatározza mindezt, s ez alapján cselekedtek letéteményesei is: Attila - Szent László - Bocskai István – II. Rákóczi Ferenc és Horty, utolsó szakrális uralkodónk, akit Molnár V. József az akkori világ legtisztességesebb uralkodójának tart.
És jó hinni, hogy ez a jézusi sorssal vert jézusi nemzet feltámad majd. Mert aki elfogadja Nagypéntekét - és mi elfogadtuk - annak lesz feltámadás. És nekünk lesz!... – mondja és hiszi Józsi bácsi. És ki vagyok én, hogy kételkedjek… Ráadásul nem is akarok.
***
-Jól beszélt ez az ember – mondja az előadás után, az emeleti folyosón egy idős hölgy a férjének, majd a lépcső tetejénél megállva még hozzáteszi - Sokszor valóban lehet érezni a Kegyelmet… - Igen, tudom…- válaszol a férfi, aztán csendben elindulnak.