– Miként a szobrásznak a kő, úgy az irodalmárnak a nyelv a megformálandó anyag, amely ugyanúgy tud „repedni”, ha az ember nem kellő finomsággal és alázattal kezeli. Parti Nagy Lajos ezzel a hasonlattal indította azt az író-olvasó találkozót, melyet az elmúlt hét csütörtökén az Európa Klub szervezésében tartottak a Városi Könyvtár kamaratermében.
A Kossuth-díjas alkotó szerénysége okán a tehetséget már mi tesszük hozzá az általa felsorolt kritériumokhoz. A magyar nyelv kivételességét némi elfogultsággal szívesen emlegetjük, kimeríthetetlen tárház, mely új és új arcát mutatja meg az arra fogékonyaknak, ennek előzménye persze komoly munka. Ennek a munkának a nehezen megfogható mivoltát is egy analógiával érzékeltette Parti Nagy Lajos. Mikor az éveken át simára csiszolt biliárdgolyókat egy komódfiókba téve „tárják” a közönség elé, a látszólag fölöslegesen fáradozó a firtató kérdésre úgy felel: átsugárzik rajta a munka.
Az író, költő, műfordító csiszolt kisregényt, verset, parafrázist, nyúlt klasszikusokhoz, s a sajátos formálásban a nyelvi humor, a szándékolt rontások, a játékos szócsavarások által látszólag egymáshoz egyáltalán, de mégis illő szavak, kifejezések, mondatok forrnak össze.
Általában nem a történetmesélés klasszikus esete forog fenn, több rétegben bontakozik ki a szövegek jelentése.
– A nyelv beszél minket, nem mi a nyelvet – jegyzi meg Parti Nagy.
Alkotásait ismerve azok közé tartozik, akiket magas szinten „tud” az anyanyelvünk.