1802-ben ezen a napon született Victor-Marie Hugo, francia költő, regény- és drámaíró.
Ősei földművesek és iparosok voltak. A katonatiszt apát sűrűn helyezték át egyik városból a másikba, így a gyermek Hugónak ifjúkora szüntelen vándorlással telt.
Élete és művészete szinte teljesen átfogta a 19. századot. Szellemi formálódására hatással voltak a napóleoni harcok, anyja királypárti és katolikus meggyőződése, családja utazásai Európában, ifjúkori olvasmányai, valamint költői kísérletei. Tudatosan tört érvényesülésre: royalista, katolikus versekkel kezdett, XVIII. Lajos kegydíjban is részesítette, majd később a liberalizmushoz közelített. Diadalmenete az 1840-es évek elejéig tartott.
1848-ban a Köztársaság szószólója volt, Bonaparte államcsínye után emigrált (Brüsszel, Guernsey sziget). Csak 1870-ben tért haza, a republikanizmus híve volt, a szabadság és levert forradalmak jelképévé vált, hozzá zarándokoltak a haladás hívei. Halála és temetése valóságos apoteózis volt. Legismertebb, leghíresebb művei: A Párizsi Notre-Dame (1831) és A nyomorultak (1862).