Lehet, hogy sokaknak túl érzelgős, és a fehérasztalos brigádbulik sokadik órájában előkerülő nóták közé sorolják, de múlt csütörtökön a Malom Film-Színházban mégis felemelő volt Bodrogi Gyulával – és persze a többi jelenlévővel – közösen énekelni: Szeressük egymást gyerekek…- a művész jászberényi vendégszerepléséről egy képriportban már beszámoltunk, most pedig Szőrös Zoltán kollégánk írását adjuk közre.
Nem voltunk sokan, ám akik ott voltak aligha bánták meg, hogy láthatták-hallhatták a magyar színművészet egyik legnagyobb alakját. Háda János színművész-rendező volt a kérdező, akinek sokszor elég volt egy nevet, egy várost mondani, hogy következhessen egy újabb Bodrogi-történet, a gyerekkori élményektől a színházi sztorikon át a vadászkalandokig. Például, hogy milyen mélyen megmaradt benne, mikor az óvodában egy szavalatért cserébe, azt ígérték neki, felülhet a hintalóra.
Aztán hiába zengte el az akkor még nem annyira testhezálló Születésnapomra című költeményt József Attilától – csak ő nem jutott el a játékszer hátára.
.img_assist_custom.jpg "Jászberény Online / Szalai György")
[2]Fotók: Jászberény Online / Szalai György
Bár nem az ebből fakadó dac vitte a színészi pályáig, némi kacskaringó után végül mégis ott kötött ki. A nővére helyett „tévedésből” őt vették fel táncosképzésre, s hogy ebben sem bizonyult tehetségtelennek bizonyítja, hogy a SZOT táncegyüttesben is szerepelt. Így lett a másoknak elrettentő ötvenes évekből számára, fellépésekkel, barátokkal, élményekkel teli időszak. Egy újabb „véletlen” folytán – nem indult rendező szak abban az évben – lett színészhallgató, hogy aztán a tizenhatodik fegyelmivel kicsapják, a tizenhetedikkel pedig – Básti Lajos közbenjárására – visszavegyék. Fiatalon még a „Törőcsik Mari férje” néven ismerték, de kis idő múltán tévé- és mozifilmek, színdarabok, szinkronszerepek sorában bizonyította tehetségét.
Emlékezeteset nyújtott drámai szerepekben, ám talán a közvetlenség, a humor az, ami elsőként eszünkbe jut, ha a nevét halljuk. A zenés darabokban is számtalanszor brillírozott, melyekből Jászberényben is ízelítőt kaptunk tőle, felcsendült a Fizetek, főúr, A legtöbb ember ott hibázza el, és a Villa Negra dala is. Bodrogi Gyula rövid, diplomatikus, és mégis velős véleményt fogalmazott meg a színházak és a színészek mai helyzetéről, mondván, ha „fenn” rendben mennek a dolgok, akkor általában a színházi világ is jól prosperál, ám ha nem, akkor… várni és bízni kell. Sajnálja, hogy a mai tehetségek nem jutnak annyi lehetőséghez, mint egykor ők, s a televíziókban a „Lökd fel az anyósodat” jellegű műsorok dominálnak.
A Nemzet Színésze 77 évesen is átlagban minden második napon színpadra lép, pihenésképpen vadászik és főz, s reméljük, hogy még nagyon sokáig énekel. Akár velünk közösen is.