Breuer Betti és Jakab Zsolt fotó kiállítására invitált a meghívó július 22-én délután a Gang Galériába. Valójában fogalmam sem volt a szerzők személyéről – gondolom sokad magammal vagyok így ezzel -, de az, hogy nem ismerem őket, még nem jelent semmit. Mindenesetre ez a tény még inkább kíváncsivá tett.
A rövid életrajzokon kívül sok újat nem tudtam meg róluk a kiállításon sem. Breuer Betti honlapok készítésével foglalkozik – tehát többé-kevésbé „szakmabeli” -, míg Jakab Zsolt teljesen „kívülállóként” foglalkozik a fényképezéssel, foglalkozását tekintve könyvtáros. A fotóik már többet elárulak róluk, mindketten szeretik a természetet szemlélni és fotózni is és teszik ezt nagy odafigyeléssel.
Jakab Zsolt inkább a közelfényképezés – tartalmilag nem jelent egyet a makró fotóval – eszközeivel igyekszik megmutatni környezetünk azon csodáit, amely mellet többnyire elsétálunk kirándulásaink során. Így aztán egy-egy csiga „akrobata mutatványa” örökre rejtve maradna előttünk, ha nem lennének olyanok, akik a természetet ilyen látószögből mutatnák be fotóikon. A fotókat az egyszerűség és jól átgondolt szerkesztés jellemzi, semmi abraka-dabra csak egy szerű csendes harmónia. Mondhatni nem sok, de pont elég ahhoz, hogy a tekintet elidőzzön egy-egy képen.
Breuer Betti - kettőjük közül nyilvánvalóan ő jár előrébb a fotográfiában – saját hazájából hozta a témát. Képei a számunka egzotikus Izrael hegyei közé visznek bennünket. Ha Jakab Zsolt esetében az egyszerűséget említettem, ezeket a fotókat kifejezetten a letisztultság jellemzi, mind a témaválasztásban, mint a szerkesztésben. Ez az eszköz jól támasztja alá a sivatagi táj sivárságát, és azt, hogy ennek ellenére ott is van élet, ha csak néhány növény, vagy a szelek által a sziklába vájt arc erejéig is. Érdekes és sajátos izraeli utazási élményt adnak ezek a képek.
Nem hiszem, hogy túl hatékony egy kiállítás képeiről írásban beszámolni, érdemesebb néhány percet rászánni és körülnézni ezen a „Gang”-on, amelyet most éppen szép fényképek népesítenek be. (ha valaki nem tudná a Gang Árpád u. 2 alatt található és hétköznap 10.00-től 17:00-ig van nyitva)
Egyetlen szubjektív megjegyzés. Amennyiben fotók érdemesnek bizonyulnak arra, hogy kiállításra kerüljenek, azt is megérdemelnék talán, hogy a megjelenési mód is megfelelő figyelmet kapjon – talán kiállítási keret, nem kézzel írott címek… – még akkor is, ha a kiállítás helyszine egy kellemes hangulatú gang, és nem városunk valamelyik ismert kiállító tere. Sajnos ez nem egyedi és kirívó eset – megesett ez már a nevesebb helyeken is - , pedig vannak követhető, jó példák, elég ha a könyvtár által rendezett kiállításokat említem. Nem, ez nem elsősorban pénz kérdés…