– Nincs komoly és könnyűzene, s a klasszikussá emelkedett szerzők sem szobrok vagy múmiák – fogalmazta meg legfontosabb mottóját – szombat esti koncertje során többször is – Varnus Xavér. Az orgonavirtuóz – a Talamba ütősegyüttessel közösen – Jászberényben is tett arról, hogy bizonyítsa: a zenét nem „súlya”, csak szépsége szerint érdemes mérni, Bach zsenije pedig mindannyiunké lehet.
.img_assist_custom.jpg "Fotók: Szalai György")
Fotók: Szalai GyörgyPárizs, Canterbury, Montreal, katedrálisok, koncerttermek után a mi Szabadtéri Színpadunk akár rendhagyó helyszínnek is számíthatna, bár ezzel elsőként valószínűleg Varnus Xavér vitatkozna. Számára sejthetően ennél extrémebb körülmény sem jelentene akadályt, ha Bach meg az orgonamuzsika népszerűsítéséről van szó. Varnus Xavért sokan szeretik és sokan támadják, nagyrészt ugyanazért. Világszerte teltházas koncerteket ad, mestere az orgonának, de falakat, dogmákat is igyekszik dönteni.
A „közel hozni az emberekhez az úgymond komolyzenét” szándék jegyében sokféle megközelítési módszert alkalmaztak már az utóbbi évtizedekben. A Klasszikusok popritmusban című projekt a nyolcvanas évek elején egyszerűen diszkósított néhányat a dallamosabb művek közül, az utóbbi időszakban pedig a crossover vált elterjedtté, gyakran dekoratív hangszeres hölgyek, vagy amorózó külsejű énekesek igyekeznek könnyíteni a befogadást. Hogy a próbálkozások közepette mennyi marad meg az eredeti értékekből, illetve a végeredmény mennyire nevezhető művészi szintűnek? Nos, ízlések és pofonok, ugye…
Varnus Xavérban a tehetség és az előadói képességek mellett megvan a bátorság, hogy játsszon. Játéknak tekinti a zenét, az akár több száz éve kottába írt „képleteket” csodálja, de nem mint kőbe vésett, érinthetetlenre néz rájuk. Ugyanakkor nem akar az orgona „hercege” lenni, repertoárjában ugyanúgy megférnek a „hagyományosan” eljátszott darabok, mint az átiratok, továbbgondolt változatok. Méltó partnerei voltak a Talamba ütősegyüttes tagjai, akik hangszereik mestereiként főként a dzsesszes hangzáshoz járultak hozzá parádésan. Ahogy a zene világának feltartóztathatatlan változásáról érzékletes példaként Varnus Xavér mondta, gondolta valaki nyolcvan éve, hogy a formabontónak titulált dzsessz műfaja saját tanszakot kap valaha a Zeneakadémián?
Az est gerincét Bach-művek adták, az előadóművész a legnagyobb zeneszerzőnek tartja a lipcsei Tamás-templom egykori kántorát, akinek remekművei szinte isteni sugallatra születtek. Varnus Xavér szerint ma ezt úgy fejezhetnénk ki, mintha számítógépes USB-kábelen csatlakozott volna Bach a Teremtőhöz, amikor kottára vetette remekműveit. Az előadókat és a három ráadást kikövetelő közönséget látva-hallva, az USBach csodája hozzánk is elért.