Nem vagyok a jászberényi könyvtár kölcsönzőinek tízes toplistáján (talán az ezresen sincs ott a nevem…) ám mentségemre legyen mondva, azok közé tartozom, akik szívesebben veszik meg a könyveket, hogy a polcukról bármikor levehessék. Persze könyvet vásárolni ma már luxus. Bevallom, én is ritkán űzöm ezt a költséges sportot. Az olvasásról azonban – ha már annakidején egyes áldott emlékű pedagógusok és a másfél csatornás tv korszak okán rászokott az ember – nem lehet lemondani.
Pontosabban a könyvekről. Mert van, aki azt mondja: mindegy mit - könyv, újság, internet, használati utasítás, leveses zacskó – csak olvasson az ember… amiben talán van valami, de a könyv azért mégis más. Annak fílingje van – kár, hogy a világ ilyesmikre nincs tekintettel. Ugyanakkor örök optimistaként, minden baljós jel ellenére hiszem, hogy a könyv bizonyos szempontból abba a kategóriába tartozik, mint a parlagfű vagy Korda György – egyszerűen elpusztíthatatlan.
Darvasi László rendhagyó irodalomórája a berényi főtérenNagyjából tizenháromezer könyv jelenik meg egy év alatt Magyarországon. Az testvérek közt is legalább napi 35 különböző kötet. Hatalmas mennyiség. Persze sok szakkönyv és egyéb kiadvány is szerepel a listán, ráadásul a kiadott művek nagy része nem is nyereséges. A lényeg azonban, hogy a könyv azért még életben van….
Ma délelőtt például „3. Könyves Csütörtök” néven ismét könyvesek vették birtokba az utcát, hogy étvágyat csináljanak a - véletlenül vagy direkt - arra járóknak. Jól esett látni, hogy a Déryné Művelődési Központ előtti téren annyian ültek a székeken, mintha a színpadon a lamúr együttes (vagymiaszösz) vagy Nótáry Méri ingyen koncertjét lehetett volna megtekinteni. Na jó annál talán kicsit kevesebben voltak, ám azért így sem fulladt érdektelenségbe az idei könyvhét jászberényi megnyitója, melyet összekötöttek a szervezők egy rendhagyó irodalomórával, ahol szórakoztató és érdekes párbeszéd alakult ki a színpadon álló író Darvasi László és a gyerekek között.
A nap folyamán a szellemüket pallérozni kívánóknak sátrak és faházak kínálták a könyveket. Az alsó- és felsőtagozatosak is aktívan bekapcsolódtak a könyves nap forgatagában. A nagyobbak több állomásos vetélkedőn bizonyíthattak, míg a kisebbek színpadi produkciókkal szórakoztatták a nézőket.
Délután Darvasi László egyik regényéből tartott felolvasást, majd Fejős Éva és R. Kövér Balázs, a Nők Lapja újságírói beszélgetését hallgathattuk, és persze gazdára találtak a vetélkedő és a korábban meghirdetett prózaíró verseny díjai is.
Mindenki gazdagodott tehát: voltak, akik tárgyak formájában - de talán még többen más módon. És ha csak páran is ráéreztek arra, hogy nem is olyan ördögtől való dolog a könyvek és az irodalom világa, akkor már megérte felépíteni a sátrak és bódék határolta kis utcát.
Ellenkező esetben pedig meg kell tenni negyedszer is.
Ha pedig semmi sem tántorít el az internet elől az összefűzött papírívek irányába, legalább annyit tegyünk meg, hogy szót fogadunk az egyik könyves standon kifüggesztett feliratnak és lájkoljuk a könyvtárat. Kis lépés a jó út felé, de kezdetnek megteszi.
Lájkold a könyvtárat!