Augusztus 10-14 között a XXI. Csángó Fesztiválra készül Jászberény, s készülnek a moldvai és gyimesi csángók, felcsíki székelyek. Az elmúlt héten megtörténtek a meghívások, a személyes találkozások. Így vendégeink lesznek augusztus közepén Külső-Rekecsin, Somoska, Bogdánfalva, Klézse, Szerbek, Kostelek, Gyimesközéplok, Gyimesfelsőlok és Csíkcsobotfalva táncos, zenész, énekes képviselői.
Csíkcsobotfalvára, Antal Imréhez és családjához érkeztünk először. Az a természetességből fakadó hagyományőrző munka, mellyel Imre és családja igyekszik továbbadni, megtanítani a csobotfalvi ifjúságnak a csíki székely szokásokat, elismerésre méltó. Emellett szoros kapcsolatot ápolnak a moldvai csángó magyarsággal. Minden esztendőben pünkösdkor azon moldvai csángók elé mennek, akik a hegyi utakon keresztül, még a mai napig, gyalog érkeznek Csíksomlyóra. Étellel, itallal, szállással fogadják őket.
A moldvai csángó barátok, ismerősök (Ambrus „Csángó” Gyula, Petrás Anti bácsi, Hodorog András, Legedi István, Istók Angéla, Benke Pali és Paulina, Szarka Meric…) kedvességéről, hosszasan, sokat lehetne mesélni. Ami viszont a legfontosabb, mint évek óta tapasztaljuk, hogy ott van bennük az igény arra, hogy mi is ismerjük meg az ő mindennapi létüket, világukat. 
Mindazt a küzdelmet, amit nap, mint nap át kell élniük csángó kultúrájuk, magyar nyelvük megtartásáért, továbbadásáért. Mindazt a szeretetet, ami sokszor de sokszor fontosabb annál, hogy mi kerül elénk az asztalra. Együtt esszük a Jászberényből idáig utazott konzervet és kortyoljuk az igénytelen, direkttermő Noah szőlőből készült, jellegzetes ízű bort. (Ezt a szőlőfajtát nálunk 2000. december 31-ig teljesen ki kellet vágni, irtani.) A konzervdobozba és ebbe a furcsa borba bújt el most az emberség.
Visszautunk során vettük sorba a gyimesi csángó magyar falvakat. Először Kostelekre mentünk. Szerencsénk volt, hogy nem esett az eső, mert akkor be se tudtunk volna jutni, ebbe gyönyörű hegyek közé zárt faluba. Köves út ide nem vezet, azaz csak egy darabig. Aztán véget ér és a patakkal párhuzamos földúton igyekszünk előre jutni. 
Hosszú, több kilométeres útszakasz, mely óvatosságra készteti a sofőrt. Egy könnyelmű mozdulat, egy megcsúszás és máris a több méter mélyen zúgó köves patakban találhatja magát az óvatlan vezető. Csak fohászkodni lehet, hogy ne jöjjön szembe senki.
Kostelken Ferenc András tanár úr fogadott minket. Kedvesével, Évivel gyergyóból jöttek fél évre tanítani. Azóta nyolc esztendő telt el. Tánccsoportot alkottak, magyart tanítanak, házat vettek. A falusiaknak olyanok ők, mint akik ott születtek, nevelkedtek volna fel, velük együtt.
Gyimesközéplokon, Setétpatakán Antal „Rudi” Karcsit meglátogatva érkeztünk Gyimesfelsőlokra. Moldvába menet már tiszteletünket tettük a Tímár Zsombor polgármester és Papp Imre alpolgármester úrnál, hisz előzetesen egyeztetve tudtuk, hogy visszautunk során, hivatalos elfoglaltságuk miatt, nem tudunk találkozni. Jó szívvel említették a jászberényi emberek vendégszeretetét, üdvözletüket küldve az őket meglátogató Szatmári Antalné és Nagy András képviselőknek, Mucsi Gyula, Pomázi Gábor, Kövér Miklós, Szórád Sándor… barátaiknak, és minden jászberényi kedves ismerősnek. Tisztelettel várják Jászberény város hivatalos delegációját, és minden érdeklődőt, a július közepén megrendezésre kerülő Csángó Hétvége programjaira.
Gyimesfelsőlokon Antal Tibor tanár úr, hagyományőrző énekes és Bodor Tibor fogadott bennünket. Velük, Tímár Viktor hidegségi prímással, a gyimesfelsőloki táncosokkal indultunk Ugra-patakára felvételt készíteni. Nagyon szép kis házikóhoz jutottunk el az egyik domb oldalába. Szétnézni is öröm volt, csak az a hideg ne lett volna. Meg is lett a hideg eredménye, ugyanis nemsokára esni kezdett a havas eső, majd a hó, így abba kellett hagynunk a forgatást. Utunkat innen még egyszer Csobotfalvára vettük, s onnan indultunk haza a havas hegytetők látványától övezve.
Jászberény neve fogalom ezeken a vidékeken. Érzik, tudják, hogy számíthatnak a jász emberek segítségére. Legyen az akár egy jó szó. Talán itthon nem is érezzük, milyen nagy a felelősségünk megmaradásuk támogatásában.
A Csángó Fesztivál azon kevés olyan kapcsok közé tartozik, melyek nélkül, minden konok kitartásuk ellenére, könnyen elmerülnének az őket körülvevő románságban. Onnan pedig már nincs visszaút.
Az elmúlt esztendő őszén-telén járt Gyimesfelsőlokon Kormos László a Jászberény Online szerkesztője, és Rédei Panni a Jászkürt és a tutihir.hu újságírója, szerkesztője. Első kézből megismerve tudták, gyönyörű írásaikkal az olvasók elé varázsolni leendő testvértelepülésünket, Gyimesfelsőlokot. Tóth József, a Jász Trió Tv ügyvezető-főszerkesztője, ezeken, a villámlátogatásokon túlmenően, a tavalyi esztendőhöz hasonlóan, idén is becsomagolt és önzetlenül végig vette, támogatta, dolgozta, fáradta mind a hét napot Moldván-Gyimeseken át Csobotfalváig. Az biztos, hogy igényes, minden részletre kiterjedő útifilmet láthatnak ismét a figyelmes tévénézők.