A Molnár Ferenc-művek – a fő ismérvekkel, a finom eleganciával „csomagolt” érzelmekkel és humorral – időtállóan csalják a mindenkori közönséget a teátrumokba. Nem volt ez másképp Jászberényben sem, a hétközi időpont ellenére csaknem teljesen megteltek a Malom-Film-Színház széksorai.
Az Ibolya című egyfelvonásosban – melyet a Bánfalvy Ági Stúdió művészeinek előadásában láthattunk – ugyancsak a könnyed szórakoztatáson volt a hangsúly. A színházi közegben zajló történet szerint a direktor nem győzi levakarni magáról a színi pályára ácsingózó hölgyeket, akiknek szilárd meggyőződésük, hogy szerephez csak az igazgató konkrét meghódításán át vezet az út. A kevéssé visszafogott, nem éppen naivaként viselkedő jelentkezők rámenősségétől megcsömörlött színházvezető viszont egy szerény, Ibolya-típusra vár. A színház zeneszerzője úgy véli, pont az elutasító, kemény hangnem váltja ki a „pánikreakciót” a pályázókból, szép szóval egész máshogy menne a dolog…
A jó tanácsot szerepcsere követi, az igazgató szolgálóként követi figyelemmel az üdvözítő módszer alkalmazását. Természetesen az ekkor érkező Ilonka az, aki – az első reflexektől eltekintve – csöppet sem a kvázi-főnök szívét szeretné meghódítani, sőt, még csak nagy szerepekre sem vágyik. A jámbor, együgyű tekintetű ál-szolgálóval szimpatizál, neki sírja el megpróbáltatásait korábbi igazgatóival, akikből egy életre elege van. Hát persze, hogy ezúttal is beletrafál, ám ekkorra már a hidegszívűnek látszó direktor is beleszeret.
A nem túl bonyolult cselekmény mellett a pluszt a színházi világ tipikus figuráinak karikírozása, az ezekből fakadó helyzetkomikum, a szellemes párbeszédek, valamint ki- és beszólások jelentik. Úgy, „mint a két dolog fontos igazán – mármint a színészi karrierre vágyó hölgyek számára –, a színpad és a hála” (vajon ki iránt?), vagy amikor a vidékről érkezett lány úgy számol be korábbi perpatvaráról, hogy „egymás haján volt a hangsúly” és „sűrű volt a dialóg”.
A kölcsönös próbatétel után menthetetlenül egymásra talál a két főszereplő, s végül egyiküknek sem kell csalódnia, ahogy a nézők is azt kapták az este folyamán, amit egy Molnár-darab előadásától vártak: érzelmeket, humort, no meg hepiendet.
