1966-ban, 63 éves korában, e napon hunyt el Rideg Sándor, József Attila- és Kossuth díjas magyar író.
1919-ben - tizenhat éves fővel - vöröskatona, majd a tanácsköztársaság bukása után a fővárosban hol gyári munkás, hol vasúti altiszt, később még péklegény is volt. A szocializmushoz és a munkásmozgalomhoz rendíthetetlenül hűséges maradt 1919 óta, s egyetlen pillanatra sem volt hajlandó feladni a harcot. 1925 és 1944 között harminckétszer volt börtönben, szakadatlanul rendőri felügyelet alatt állott, 1944-ben német internáló táborba hajtották... és soha semmi nem törte meg. Alacsony, sovány, csupa ín és izom férfi volt. Szemében, ajkán örökké ravaszkás mosoly, kalapját világéletében olyan ferdén vágta a fejébe, mint a mulatozó csikósok. Beszédmodora mindig is az a jóízű, kereken fogalmazott, örökké a humor határán kalandozó mesélgetés volt
Már közel járt a huszonnyolcadik évéhez, amikor próbálkozni kezdett az írással; úgy írta első novelláit, hogy közben gyakorolnia kellett a helyesírást. És amikor első elkészült történeteit elvitte a Népszava szerkesztőségébe, ott elámultak.
Mikor első regénye, az Indul a bakterház 1943-ban, a háború kellős közepén megjelent, értő olvasó és értő kritika egyként tudta, hogy nagyon egyéni hangú, jelentékeny író van jelen.
Hihetetlenül becsületes volt. Csak azt mondta, amit valóban hitt. Csak azt tette, amit valóban helyesnek tartott. Szótartó volt, mint egy mesebeli lovag. És a stílusának van valami olyan sajátosan egyéni íze, zamata, illata, ami önmagában is maradandó helyet biztosít neki századunk irodalomtörténetében.
"Lássanak hát csodát a kicsik és a nagyok, a becsületes ember én magam vagyok." - mondja Bendegúz a vásott falusi kölyök, akit egy nyárra az anyja kiadott Szabó bakterhoz tehénpásztornak, hátha "egy kis emberséget szed össze" - de ő ennél jóval többre tett szert: ezzel a nyárral bevonult a magyar irodalom történetébe! És egyben bevonult a magyar népi mítoszba, mint egy második Lúdas Matyi, aki gyerekként sem tűri a megaláztatást, és a saját eszközeivel áll bosszút az őt meg nem értő környezetén. Bendegúz, Szabó bakter, a banya, a lókupec és a többiek nélkül szinte semmit sem tudnánk a két háború közötti népi humorról. Rideg Sándor ezzel a kis művével remekelt."
És egy legendás részlet a regény alapján készült legendás filmből:
www.youtube.com/watch?v=w7txKdHAMho [2]