Kívülről (ez esetben az önkormányzaton kívülről) könnyű beszélni, és még könnyebb okoskodni. Most mégis veszem magamnak a bátorságot, hogy okoskodjam kissé. Mert egy firkásznak –s jómagam mégiscsak az vagyok- ez a dolga. Pontosabban vannak olyan firkászok is, akik nem okoskodnak, hanem mondjuk, hűen nyomon követik az, úgymond celebek minden rezdülését az első reggeli böffentéstől, az utolsó esti horkantásig. Én nem. Én inkább okoskodom, és vállalom, hogy ezért megszólnak majd néhányan.
Választottunk. Idén kétszer is. Elsőre a népharag elsöpörte az elmúlt nyolc év kormányzóit, másodszorra pedig az elmúlt négy esztendő önkormányzóit. Pontosabban azok egy részét. Hiszen a helyhatósági voksolást már egy ciklussal ezelőtt is a Fidesz nyerte. Persze közel sem annyira, mint most. A miértet nem kezdem el sorolni, hiszen ez folyik a csapból is. A lényeg, hogy Jászberényben tíz körzetből tízet hoztak a narancsosok. Ez azt jelenti, hogy a következő négy esztendőben egyetlen ülésen sem kell majd aggódniuk, egyetlen voksolásnál sem. Kivéve persze, ha netán egymással torzsalkodnak majd. Az elmúlt négy évben erre is volt példa bőven. Vélhetően tanultak a dologból.
Érdekesebb az úgynevezett ellenzék. Nevezhetnénk törpecsapatnak is, és nem a fizikális méretek miatt. Négyen vannak, és négy különböző párt, vagy mozgalom jelölte őket. (Egyiküket persze egyik sem, de ez megint más kérdés.) Van közöttük két hajdani polgármester, egy hajdani képviselő és egy fiatalember, aki most kóstol bele a politikába. Ha összetartó ellenzéket alkotnának, akkor sem lenne sok szavuk, ráadásul erre –lássuk be- vajmi kevés az esély. Mert hajlandó lesz-e például a kettővel ezelőtti polgármester vállt-vállhoz vetve harcolni az őt váltó, ha úgy tetszik, az őt leváltó polgármesterrel? Vagy hajlandó lesz-e az egyel ezelőtti városi „elsőember” összekapaszkodni a Jobbik képviselőjével? Aligha.
S még valami: a négy listás városatya közül lesz-e olyan aki mozgalmi, vagy egyéni érdekei miatt odasimul a Fidesz frakciójához. Meg egyáltalán: ha lesz is ilyen, nem utasítják-e el a közeledését? Ki tudja. Persze nem is ezek a legfontosabb kérdések most. Ki kell választani az önkormányzati tisztségviselőket. Egy felől ez könnyebb, mint eddig bármikor, hiszen a Fidesznek „házon belül” kell dönteni, más felől viszont éppen ezért irgalmatlanul nehéz ez a feladat. Kik legyenek alpolgármesterek, ki legyenek bizottsági elnökök, esetleg tanácsnokok? És kiknek ne jusson semmi? Figyelni kell erre, mert az ember hiú, és érzékeny. Én pedig hiszek abban (még akkor, ha sokan ezzel majd nem értenek egyet), hogy a mindenkori képviselők túlnyomó többsége tenni vágyásból vállalta a jelöltséget, és nem egyéni, önző érdekekből.
A lelkes embert meg titulus nélkül hagyni, könnyen szül rossz vért. Ráadásul az idő is sürget. Tennivaló van bőven, és felelősség is. Mert egy ilyen többségnél a kormányzó csapat minden döntéséért, és azok következményeiért csak saját magát dicsérheti, vagy hibáztathatja. Mit tehet ehhez hozzá a firkász: talán azt, amit még sportriporter korában mondott sűrűn: hajrá fiúk!