1895-ben ezen a napon született a Kossuth-díjas magyar festő, grafikus. 49 évet élt.
Az I. világháború után Désen, apja műhelyében arany- és ezüstművességgel foglalkozott. Ekkor kezdte el a rajztanulást. 1921-től, Pestre kerülve munka mellett esténként az Iparművészeti Iskola esti rajztanfolyamát látogatta. 1924-től Olaszországban ezüstművesként dolgozott. Alkalma nyílt Milánó, Firenze, Róma, Velence képtárainak megismerésére, Torinóban és Firenzében kiállítást is rendezett. Elsajátította a rézkarc-technikát. 1927-től újra Budapesten élt. A KUT (Képzőművészek Új Társasága) tagja lett. Magyarországon először 1928-ban mutatkozott be. Korábban csak grafikai műfajokkal foglalkozott, első festményei 1929-30-ban készültek. Művészi tevékenységéből nem tudott megélni, amíg betegsége megengedte, ezüst kovácsolásból tartotta fenn magát. A művészeti közélet és a munkásmozgalom kettős közegében élt. A módszeres önképzés híveként a gyakorlatban szerzett tapasztalatait elméleti tájékozottsággal egészítette ki: többek között Cézanne és követői művészi írásai foglalkoztatták, de ő maga is papírra vetette (s alkalmanként publikálta) a művészet hivatásáról vallott nézeteit. Az 1930-as évek elején már, mint érett festő lépett a közönség és a kritikusok elé. A 30-as évek végén festett művein erősen érezhető a kubizmus hatása. 1943-ban még eljutott Erdélybe, ezen utazásának köszönhetők "bivalyos" képei, amelyek szülőföldjének emlékeit elevenítik fel. A kubista szakasz után elsősorban az expresszionizmus foglalkoztatta. Van Gogh képeire emlékeztető drámai, paraszti témájú képeket festett. Művészete összekötő kapocs volt a Derkovits-féle expresszionizmus és az alföldi iskola expresszív realizmusa között.