Tehetségesek a Magyarország-Izrael meccsen

Augusztus 15-én a Tehetség Sportegyesület szervezésében, a labdarúgó szakosztály U-9 és U-11-es növendékei, felnőtt kísérők társaságában megtekintették a Magyarország-Izrael válogatott labdarúgó mérkőzést a Puskás Ferenc Stadionban. Az utazáshoz a Jász-Plasztik Kft. sietett segítségükre, míg az 54 db. jegyet a MLSZ biztosította számukra.

Már a mérkőzésre vezető úton előkerültek a hátizsákok mélyéről a sípok, kereplők és dudák, hogy a hangulat tökéletes legyen. A bejáratnál focis magazinokat kaptunk, és aki nem készült fel kellőképpen a szurkolásra, vásárolhatott még sálat, trombitát, dobot és hasonló zajkeltőket. Nemzeti színű zászlóba burkolózva, arcukon piros - fehér - zöld csíkokkal, vonultak a fiatalok a stadion kapu mögötti lelátójára, ahol már zúgott a Ria, Ria, Hungária. Velünk szemben a Magyar „B” közép kezdte el skandálni, hogy HAJRÁ, mire a mi lelátónk válaszolt, MAGYAROK. Szemmel láthatóan élvezték a gyerekek, hogy Ők is aktív részesei lehetnek a Nemzeti csapatunk biztatásának. A bemelegítés alatt röpködtek a nevek és elindult a találgatás, hogy ki-kicsoda? Ott van Dzsudzsák, az pedig Koman, lehetett hallani. Szalai Ádám felismerése azonban sokaknak gondot okozott, hiszen a gólerős támadó levágatta a haját, így csak kizárásos alapon lehetett megállapítani, hogy Ő is szerepet kap majd a kezdő 11-ben. Gyorsan készítettünk még egy közös csapatképet a pálya előtti részen, hogy újból elfoglalva helyünket ismételten buzdíthassuk kedvenceinket.
A mérkőzés a kezdeti tapogatózás után néhány MAGYAR helyzettel indult, de sajnos legjobbjaink rendre rossz megoldást választottak. Már-már az volt a benyomásunk, miután 10 méterre a kaputól is csak passzolgattunk, hogy előre megbeszélték a félidő végéig senki nem rúghat gólt. Sajnos ez így is történt, 0:0-át mutatott az eredményjelző, amikor a csapatok pihenőre vonultak.
A szünet után azonban Dzsudzsák révén megszereztük a vezetést, amit az Izraelieknek a mérkőzés vége felé sajnos sikerült kiegyenlíteni. Összességében nem játszott jól csapatunk, de rajtunk semmi nem múlott. Végig szurkolva, sokszor második szövetségi kapitányként irányítva a csapatot lelkesen biztattuk a mieinket, ami 1:1-es végeredményt jelentett a számunkra.

A hazafelé vezető úton még hangos gyerekzsivajtól zengett a busz, amíg az élmények frissen kerültek felidézésre. Az út sikerén felbuzdulva ígéretet kaptunk arra, hogy a következő mérkőzés, amit közösen megtekintünk és végig szurkolunk a Tehetségesekkel, az a Magyarország-Hollandia találkozó lesz, szeptember 11-én. Addig is gyakoroljuk a meccsen látott cseleket, beadásokat és kapura lövéseket.
HAJRÁ - TSE

Fejes Attila