Udvarias sajtómunkás átadja a helyét az idősebbeknek - még akkor is, ha ezáltal kiszorul a teremből. Már pedig a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének hét eleji összejövetelén így kerültem ki a Szent István Ház előterébe, egyre távolabb Tamási Józseftől és a mögötte függő Torinói lepel-másolattól. Mivel azonban az előtérből már nem voltam hajlandó tovább hátrálni, egy-két dolgot sikerült magamévá tenni a tiszaföldvári-martfűi plébános előadásából, melyre a hűvös novemberi este ellenére is ennyien voltak kíváncsiak.
Mondják, Tamási József különös ember, hitbéli buzgalmánál tán csak kreativitása nagyobb, melynek segítségével gondozza a templomokat és a közösségeket, melyeket Reá bíztak. Nem szégyellt annakidején a fővárosban, a Váci utcában, reverendában járkálva egy-két forintot kéregetni a járókelőktől. Nem magának, a templomnak, melyet fel akart építeni, és másképp nem ment. Az a templom ma már áll. Tamási atya pedig tovább buzgólkodik. Most Jászberénybe a Torinói lepelként közismert halotti lepel életnagyságú másolatát hozta el, hogy segítségével elmesélje annak történetét. Immár 199. alkalommal. Mert járt ő már Svédországtól Ausztrálián át Dél-Amerikáig ezzel a vászonnal, és - miként Jászberényben is - mindenhol rengetegen voltak rá kíváncsiak.
Mikor megérkezik, rögtön látni lehet, hogy nagy közösségteremtővel van dolgunk. Megjön és máris uralja a termet. Tesz-vesz, irányít. Egy perc alatt gazdára lelnek a képek, újságok, könyvek, melyek előkerülnek a táskájából, de arra is időt szán, hogy a helyi tv operatőrével beállíttassa saját kis kameráját, mellyel majd rögzíti az előadást - hiszen tudja, hogy a végén jó páran jelentkeznek majd egy-egy másolatért. Már pedig ha van kereslet… Nem magáért, a templomaiért.
Mire az előadás elkezdődik, már régi ismerős, aki nyugodtan megengedheti magának, hogy humorral fűszerezze mondandóját, még ha a témától ez mások szemében távol is állna. Humorizál, ironizál és éltes korú hölgyek és urak cinkosan mosolyognak. Mert addigra mind tudja, hogy ez az ember itt bárhogy is szól, mindent AZÉRT tesz. Kicsit másképp mondja, de az ő nyelvüket beszéli.
A téma pedig kétségkívül érdekes. A torinói lepel állítólag Krisztus szemfedele volt, amely a sírkamrában maradt, amikor a halott teste eltűnt. A lepel csak a középkorban került elő, s bár ereklyeként tisztelték, mindig akadtak kételkedők.
Tamási atya viszont azok sorába tartozik, akik meggyőződéssel vallják, hogy a lepel Jézus testét fedte. A vászon 460 évvel ezelőtt a franciaországi Chambery-ben, egy tűzvészben majdnem megsemmisült (ennek a nyomai látszanak rajta ma legszembetűnőbben). Vizsgálatával behatóbban 1898 óta foglalkoznak. Máig nem született azonban közmegegyezés az ügyben, mit árul el Jézus szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról.
Tamási JózsefA tudósok körében sokan vitatják a lepel eredetiségét. Kormeghatározási módszerrel megállapították, hogy a középkorban készült, ám kétségtelenül találtak az anyagon olyan pollenmaradványokat, amelyek a Közép-Keletről származnak. Ráadásul – bizonyos vádakkal ellentétben – nem festették a portrét a vászonra, hanem valóban egy test lenyomata rajzolódik ki rajta.
Mely korból származik tehát, egyáltalán köthető-e Jézushoz a lepel?
Természetesen ez nem is lehet kérdés - mondta a plébános, majd jó kétórás előadásában le is vezette: a vásznon látható nyomokból egyértelműen kiolvasható, hogy a lepel, melyen szenvedésének összes nyoma megtalálható, csakis Jézus testét fedhette. Beszélt a vizsgálatokról, mely alapján nyomon követhető, nemcsak készítésének ideje, de az út is, melyet bejárt, egészen Torinóig. Aki nem fogadja el bizonyos tudományos vizsgálatok eredményét, az magát a szóbanforgó tudományágat sem fogadja el - mondta a plébános, miközben a leplet csak középkori keltezésűnek beállító vizsgálatok buktatóira is felhívta a figyelmet (azt már csak mi tesszük hozzá, hogy azt is máshol már bevált, elismert tudományos módszerekkel végezték…)
Ám függetlenül attól, hogy ki mit gondol a lepelről és eredetéről, egy nagyszerű előadó remek előadását hallhattuk, és egyet kell értenünk Tamási József zárógondolataival, mely szerint a különböző tudományos csatározásoktól függetlenül ez esetben is létezik valami, ami mindent felülír. A hit.
Azt pedig nem centikkel, grammokkal és mikronokkal mérik. És ez így van jól.