Igaz-e, hogy mi magyarok nem tudunk soha összefogni? Lehet-e ma olyan közös célt találni, melyért minden magyar település egyformán kiáll? – ezeket a kérdéseket tették fel maguknak az Életfa a Kárpát medencében mozgalom létrehozói, akik többek között arra szövetkeztek, hogy minden magyar településről összegyűjtenek egy-egy marék földet. Ezeket egyesítik, majd mindenkinek visszajuttatnak belőle egy kicsit, arra kérve a településeket, hogy jelképesen ebbe a földbe ültessenek el egy nagylevelű hársfát, az Élet fáját - szimbolizálva, hogy újra lehet gyógyír Magyarország bajaira.
A Jászberényi Polgári Kör hét elején tartott rendezvényének ez az Életfa program volt az egyik fontos vonulata, melyről az est meghívott vendégei hosszan beszéltek a megjelenteknek. A rendezvény másik apropóját a kilencven évvel ezelőtt, Jászberényben történ véres események szolgáltatták. Mikor a Polgári Kör 2002-ben megalakult a városban, egyik első feladatának tartotta, hogy a Táncsics Mihály u. 4 szám alatti házról lekerüljön az MKP helyi megalakulására emlékező tábla, és helyére az 1919. július 13-án történt tömegmészárlásra emlékező táblát helyezzenek el.
Nagy János elnök köszöntő szavai után, Szádvári Gábor emlékezett meg a sortűzről. Mint elmondta, a Tanácsköztársaság ideje alatt a közellátás silánysága miatt éhséglázadás tört ki a városban, a jász asszonyok a kommunista agitátorokat elkergették, mire a hatalom Bokányi Dezső népbiztost küldte a városba, aki - egy csapat vörösőrrel együtt- meg is érkezett. A Bathó palota (a Polgármesteri Hivatal mai 2. épülete) erkélyéről tartott beszéde alatt az arra járók bekiabáltak, el akarták küldeni a népbiztost, mire az jelt adott, és a (a mai Szabadság téren álló) Bank épületének tetejéről géppuskasortűz dördült. Az ottani parancsnoknak emberségének hála, csak az emberek feje fölött süvítettek el a golyók, akik a lövésektől megijedve a szomszédos utcákban kerestek menedéket. Azok közül, akik a Táncsics Mihály utcába húzódtak be, a Városháza udvarán álló vörösőrök a kerítésen keresztül többeket lelőttek. Összesen 13 áldozatot szedett az a nap.
Sokáig beszélni se volt szabad a történtekről, de a város közvéleménye évtizedek alatt sem feledte el az eseményt – elevenítette fel a véres nap eseményeit Szádvári, aki elmondta, hogy a Polgári Körök törvénymódosítást kezdeményeznek, hogy a nemzetárulók neveit töröljék az ország összes közterületéről, középületéről, hiszen a mai napig több intézmény és utca viseli olyan emberek neveit, akik megbocsáthatatlan bűnöket követtek el az ország ellen.
A következő előadó,Varga Norbert kiemelte, a Tanácsköztársaság idején is olyan emberek kezébe került a hatalom, akik Isten nélkül akarták irányítani az országot, de ez még soha, senkinek nem sikerült. Ahonnan ő jött, Sopron környékén Szamuely pribékjei nem lövették az embereket, hanem felakasztották őket a fákra. A halál fáinak is nevezhetnénk azokat, - mint ahogy most nekünk az Élet fáit kell elültetnünk – célzott a már említett, hársfa ültetésekre irányuló kezdeményezésekre. Ez, ha most mást nem is, de legalább az összefogás hitét biztosítja számunkra – mondta Varga.
Erről az összefogásról beszélt Bíró Ildikó a Budakalászi Polgári Kör vezetője is, ahogy az est többi felszólalója is hangsúlyozta: Magyarország volt, van és lesz is. Cél, hogy itt a Kárpát-medencében minden magyar magyarnak érezhesse magát ott, ahol született, és magyar nyelven tanulhasson. Több magyar településnek már nem szabad elvesznie – hangzott el.
A földgyűjtést kezdeményező mozgalomhoz, melynek jelvénye és zászlója is van már, több település csatlakozott határon innen és túlról is. Ezen az estén Jászberény is beállt ebbe a sorba, a városunk által küldött földet Dr. Medvegy János apátplébános úr szentelte meg.
Ezek után a résztvevők a Déryné Művelődési Központból átvonultak a Táncsics Mihály utcába, ahol közös imádság után a megemlékezés koszorúját helyezték el a 13 áldozat nevét tartalmazó tábla alatt.
