Ígéretesnek tűnő katonai pálya helyett, az alkotás rögös útját választotta, melyen a kor nagy mesterei voltak segítői, tanítói. Kis faluját tiszta szívéből szerette, ragaszkodott a családi fészekhez, örökre hű maradt a Jászsághoz. Talán ezért is nevezték a "Jászság Festőjé"-nek, annak az embernek, aki az alföldi táj, és az alföldi emberek szerelmese volt. Emberi tartásával, bölcs megfontolt tanácsaival a legnehezebb időkben is segítette az itt élő emberek mindennapi életét. 1999. január 22-én hunyt el.