[3]Gyors egymásutánban hétfőn este már harmadik alkalommal találkozott a Jászberény VT és az UTE csapata, hogy eldöntse ki léphet fel a dobogó harmadik fokára az idei bajnokságban. Az első két összecsapásból az újpestiek kerültek ki győztesen, így már csak egyetlen lépés hiányzott nekik a hőn áhított cél eléréséhez. Bár a Jászberény az első két mérkőzésen is keményen küzdött, de mégis ezen az estén az utolsó szalmaszálba kellett megpróbálnia megkapaszkodni. Mindezt a Tungsram csarnokot megtöltő többszáz hazai néző előtt.
Ennek megfelelően nagyon bátran kezdték a mérkőzést. Jó nyitásfogadásokat követően formás támadásokkal irányították a játékot. Az eredmény viszont nem ezt tükrözte, mert az a fura helyzet állt elő, hogy az első tíz pontból nyolc a vendégekhez kötődött – öt remek támadás + három elrontott nyitás -, az állás mégis döntetlen volt. Rövidesen azért helyre állt a rend és fej-fej mellett haladtak a csapatok. Bár vendég oldalon csökkent a hibák száma, de már ezt sem mindig tudták ellensúlyozni a hatékony támadó játékkal, így szépen lassan elhúztak a hazaiak. A kiküzdött nem jelentős, de azért határozott előnyt megtartva nyerték a nyitó játszmát. (25 – 21).
[3]
A folytatásba az UTE egyre javuló és fegyelmezett játékkal irányította a küzdelmet. Láthatóan tudatában voltak annak, hogy a Jászberény bármelyik pillanatban talpra állhat, és akkor bizony van baj bármelyik ellenfelüknek. Szóval szorosan tartották a gyeplőt, így tulajdonképpen „kényelmesen” hozták a vendéglátók a második szettet is (25: 17). Bár a végeredmény valóban egy sima játszmát sugall, de valójában hatalmas csata zajlott minden egyes pontért.
[3]
És ekkor tényleg elérkezett a Jászberény számára az a pont, amikor már tényleg csak egyetlen szalmaszál volt, amibe belekapaszkodhattak. Ráadásul az utolsó két újpesti kiránduláson már hasonló helyzetből sikerül kiharcolniuk a döntő szettet. Persze ez azért ott volt az újpesti fejekben is. Természetes, hogy ebből egy sistergő és színvonalas küzdelem kerekedett ki az ahhoz illő remek hangulattal. Az UTE folytatta azt a játékot, ami eddig sikeresnek bizonyult, a Jászberény VT pedig mindent egy lapra feltéve küzdött, de a vezetés folyamatosan a hazai oldalon volt. A hajrához közeledve már-már zseben érezhették a haza szurkolók a bronzot, de ekkor elkezdett a szó igazi értelmében játszani a jászberényi csapat. Szépen pontonként csipkedtek le az UTE előnyéből, amely odáig vezetett, hogy már nekik volt két játszma labdájuk. Ekkor látszott, hogy a hazaiak alaposan felkészültek, mert a korábbiaktól eltérően ezúttal nem dermedtek le a helyzet láttán, hanem még keményebben beleálltak a küzdelembe. Ebből aztán egy tényleg csodálatos végjáték kerekedett, amelyet még a szövetségi kapitány Jan De Brandt is elégedett mosollyal nyugtázott. Végül az UTE több szett labda után sikeresen dűlőre vitte a dolgot és megnyerte a harmadik játszmát is (30 : 28). Így 3 : 0-ás összesítéssel az ő nyakukba került a bronzérem. A Jászberény pedig a Magyar Kupa után a bajnokságban is a negyedik helyen végzett.
UTE - Jászberény Volleyball Team 3:0 (21, 17, 28)
Elég sok mérkőzést láttam ebben az idényben, így bár nem tisztem az értékelés, de úgy gondolom, kijelenthetem, hogy az UTE bronzérme megérdemelt. Ugyan csak azt gondolom, hogy – bár a vereség könnyfátyla mögül a játékosok számára ez még nem volt látható – a jászberényi csapat idei teljesítménye is megsüvegelendő, mert az egyre színvonalasabb bajnokságban bárki számára kellemetlen és kiszámíthatatlan ellenfelek voltak, akik bármilyen reménytelen helyzetben képesek voltak egyik pillanatról a másikra talpra állni és acélosan küzdeni. Sőt ha emlékeim nem csalnak, az elmúlt három idényben rajtuk kívül csak a Linamar BRSE és a FATUM Nyíregyháza csapata jutott be minden alkalommal a legjobb négy közé mint a bajnokságban, mint pedig a kupában, ami pedig végkép tiszteletre méltó teljesítmény.
A záró akkord képriportja a fotókra kattintva megnyílik a galériában.