A hosszú írásoknak megvan az a veszélye, hogy a felénél abbahagyják. Ma este azonban megszaladt a tollam, ezért elnézést kérek, ha kicsit bő lére eresztem.
Kezdem ott, hogy hat óra előtt pár perccel a Bereczki Kft. képviselőin és az Ifjúsági Ház munkatársain kívül nem sokan várakoztak a ház nagytermében. Kicsit meglepő volt, mert az este témája, mely a „Bemutatkozik a Csemegetömb” címet viselte, rendre nagy érdeklődést vált ki a jászberényiekben. Aztán lassan csak elkezdtek csordogálni a nézők, de a nagyterem hátsó részét még így is ki lehetett volna adni egy kisebb táncos rendezvénynek. Ezen azonban csak addig morfondíroztam, míg az érkezők között avatott szemmel fel nem fedeztem Mehmet Öztürköt, aki egy ideig szintén aspirált a beruházó szerepére. Innen kezdve tudtam: az este kétesélyes. Ha csak csendes megfigyelőként érkezett, csendes lesz a fórum is. Ha felszólal, nos onnantól kezdve rajta múlik minden… Felszólalt. De ezt majd később.
***
A szervezők még kicsit húzták az időt, esélyt adva az esetlegesen később érkezőknek, de végül csak belekezdtek. Tamás Zoltán, a fórumot rendező Városfejlesztési Bizottság elnöke, mutatta be az érdeklődőknek a színpad előtt helyet foglaló vendégeket, a Bereczki Kft. képviselőit, valamint Litkei Tamás építész-tervezőt, Alvári Csabát Jászberény város főépítészét, Lányi Lászlót a Polgármesteri Hivatal városüzemeltetési irodájának vezetőjét valamint a körzet önkormányzati képviselőjét Hajnal Nagy Gábort. Mielőtt továbbadta volna a szót, Tamás Zoltán elmondta, hogy közel húsz éves probléma a város főterén éktelenkedő terület sorsa, melyre ez idő alatt senki sem tudott olyan megoldást találni, mely előre vitte volna az ügyet. Voltak ugyan próbálkozások a terület hasznosítására, ám valahol mindegyik kezdeményezés elakadt. A Bereczki Kft. az első olyan befektető, aki mind a négy tulajdonos szándéknyilatkozatát bírja és ez által esélye van arra, hogy egy elfogadott építési terv alapján, hozzákezdhessen a project kivitelezéséhez. A ma este bemutatott tanulmányterv az első életképes elképzelés – mondta az elnök, és az is igaz, hogy a projecttel kapcsolatban végérvényesen még semmi sincs lezárva és eldöntve, talán ezért sem késő most megtartani ezt a fórumot.
Alvári Csaba, a város főépítésze a tervben rejlő lehetőségeket vázolta fel. Nagyon fontos, hogy az önkormányzat elérte, hogy a százszázalékos beépíthetőség ellenére, a befektető hagy teret utcabővítésre, járda- és zöldsáv kialakítására. Az épület a tervek szerint egy vegyes funkciójú épület lesz, a föld szintje alatt mélygarázzsal, alul üzletek, fentebb pedig lakó- és irodaszintek kialakításával. Az lenne a szerencsés, ha nem csak olyan vállalkozások találnának otthonra itt, melyek délután ötkor bezárnak, jó lenne, ha az épület egyike lenne majd Jászberény olyan közösségi tereinek, ahol az emberek szívesen találkoznak, esetleg beülnek meginni egy kávét vagy elfogyasztani egy vacsorát.
A tervező, Litkei Tamás - mint prezentációja során elmondta - kisvárosi léptékben gondolkodott, mikor leült a tervezőasztal elé. Vakolt tégla architektúrájú épületet álmodott ide, változatos homlokzat kialakítással. Nem akarja, hogy az épület rátelepüljön a városra, ugyanakkor kétségtelen, hogy meghatározó eleme lesz majd a központnak és így hatással lesz a mellette álló - és egyszer majd szintén felépülő - tömbre is, mely egészen a Könyvtárig fut ki. Az épület kiképzése ezt is figyelembe veszi.
A képek után Bereczki László, a nevével fémjelzett Kft. tulajdonosa egy-két adatot is megosztott a közönséggel. A tervek szerint 3600 m2-es üzleti szint és körülbelül 70 lakás kapna helyet a tömbben. Mindenkit megnyugtatott, a pletykákkal ellentétben a cége erős lábakon áll, több beruházást folytatnak jelenleg is, az ilyen jellegű építkezések nem számítanak újdonságnak náluk – s hogy lássuk, a sajtból másoknak is juttat, elmondta, hogy az alvállalkozói munkák jó részét jászsági cégekkel képzelik el.
A főépítész vette vissza a szót, és mint megtudtuk tőle, ezek a tervek, a különböző elképzelésekhez és igényekhez igazodva még változni fognak, az épületet mindenesetre jól megtervezettnek, stílusosnak tartja. A mélygarázshoz hasonló megoldás még nem volt eddig a környéken, mint ahogy a Zöldtető (ezt nem kéretik összetéveszteni a legendás Sáros-féle Lindab tetőkkel – a szerk.) is újdonságnak számít, ám amellett, hogy ma már az ilyen beruházásoknál előírás, szép és látványos is lesz.
Úgy tűnt a meghívott vendégek ezzel el is mondták a legfontosabbnak tartott részleteket és Tamás Zoltán így átadta a szót a közönségnek, akik nem is kérették magukat. Az első sorban ülő férfi a mélygarázs ki és behajtási lehetőségeiről érdeklődött. A válaszadók úgy döntöttek, egy csokor kérdést összeszednek, és utána válaszolnak azokra, így a férfi eggyel hátrább adta a mikrofont.
Öztürk Mehmet ült mögötte.
Ő aztán egymaga egy olyan csokrot nyújtott át a kérdésekből, hogy a jelenlevők csak kapkodták a fejüket. Tollam sajnos nem tudott olyan gyorsan hasítani, hogy mindent feljegyezzek, de íme néhány az észrevételei közül. Öztürk úr – aki internetes fórumokon már összecsapott Tamás Zoltánnal - előrebocsátotta, hogy normális vitára érkezet ide és semmi szinten nem kíván részt venni a projectben, majd kifejtette, hogy nem lát semmi koncepciót, mint ahogy azt sem érti, miért nincs normális neve a létesítendő épületegyüttesnek. A mostani elképzelések nincsenek Jászberény hasznára, a területre egy pláza típusú épület megépítését szerencsésebbnek tartotta volna, szerinte a Jászságnak szüksége van egy ilyen helyre. Felvetette azt is, hogy ennek a fórumnak sokkal előbb kellett volna létrejönnie (ezzel bezsebelt egy kis tapsot, még ha gyér is volt) azért, hogy a város népe megismerje a területre vonatkozó elképzeléseket és a helyi vállalkozókat is illett volna megkérdezni.
Egy levegővétel szünetében a meghívott vendégek visszavették a szót és Alvári Csaba az első kérdésre válaszolva elmondta, a garázsba a behajtás a Zirzen Janka utca felől, a kihajtás az egyik irányba a Bercsényi útra vezető, ma még lezárt kis utcán, illetve a Dózsa György felé, a tömb melletti utcán történik majd.
A pláza elképzelésről azt mondta, nem üzletházat szeretnének ide építeni, egy, a város felé forduló üzletsor nagyobb hatással van a városra, mint egy zárt, befelé nyitott pláza.
- Azért mert kisváros vagyunk, még lehet olyan dolgot építeni, mint egy nagyvárosban szokás – ezt már ismét Öztürk Mehmet mondta. Egy plázához hasonló épület sehol a közelben, ötven, nyolcvan kilométert utaznak az emberek, hogy eljussanak egy ilyen helyre. E téren is fel kellene vállalni a városnak a Jászság fővárosa szerepet. Ide élet kell – mutatott utat a 89 óta nálunk élő török üzletember. Egy koncepcionális épületnél meg lenne annak is a lehetősége, hogy később össze lehetne kötni majd egy híddal a Könyvtár felé eső másik tömbbel, mint a Mamut I és II. épületét.
Az Öztürk urat magával ragadó képzelet szárnyait Hajnal Nagy Gábor próbálta udvariasan megnyesni és elmondta, hogy hallott már az építési vállalkozó kiváló burkoló munkáiról, Berényben is látna szívesen belőlük, de ez itt most egy üzleti vállalkozás, ahol a beruházó kereste meg a várost az elképzeléseivel, és nem a város talált ki valamit, épp ezért nem is lehet számonkérni rajta, hogy miért nem kérdezte meg a helyi vállalkozókat. Ők is bármikor letehettek volna az asztalra egy elképzelést.
Az, hogy ez kőkemény üzlet, Bereczki úr is megerősítette. Tisztázzunk valamit – mondta. – Ide mi tesszük bele a pénzünket, mi kockáztatunk, és nekünk úgy kell csinálni, hogy lehetőleg nyereség is legyen a végén. El kell tudjuk adni az épületet, az pedig akkor sikerül, ha élhető, kellemes környezetet teremtünk ide. Ezért nem plázát építünk! Az előzetes megbeszéléseken ez az elképzelés tetszett mindenkinek, nekünk is ez éri meg.
Ha eddig úgy tűnt, hogy szinte csak Öztürk Mehmet ostromolta kérdéseivel az asztalnál ülőket, hát jól látták. A főszereplő későbbiekben is ő volt, néha azonban más is megkaparintotta a mikrofont. Volt, aki csak azért, hogy elmondja, úgy érzi magát, mint egy testületi ülésen, más szerint a török időkben a török városparancsnok jobban szót értett a városvezetőkkel, mint az asztalnál ülők illetve a török üzletember. Néhányan, akik már kekeckedésnek tartották a folyamatosan érvelő, vitatkozó urat, be-be is szólogattak neki, ő azonban ezeket eleresztette a füle mellett a levegőben lebegő halvány töröközést. A jelenlévő vállalkozók a meddő vita helyett azt szerették volna megtudni, mikor tudnak konkrétumokról tárgyalni a befektetővel. Meg lehet e venni az üzleteket vagy bérelhetik azt, mikorra készül el az épület?
- Az eddigi csúszások nem rajtuk, hanem az önkormányzaton múltak (ezt a mondatot később Tamás képviselő úr tovább címezte a polgármester felé) most úgy néz ki, ősszel indulhat a bontás és a mélygarázs építése, a többi pedig jövőre – mondta Bereczki László.
A terv engedélyeztetésétől számítva 18 hónap alatt kell elkészülniük. Vásárolni és bérelni is lehet, az egyes üzletek kialakítását pedig a használatba vevők igényei szabják majd meg.
Tamás Zolán egy kérdésre válaszolva azt is elmondta, hogy a környék közlekedése valóban gondot okoz, a kihajtás miatt szükség lenne a könyvtári csomópontban közlekedési lámpára, az elképzelések szerint, ha az Apponyi téri körforgalom egyszer elkészül, az ottani lámpákat áthozzák majd ide.
Sas János képviselő úr a város szégyenéről beszélt a tömb kapcsán. Ez a project azonban már úgy tűnik sínen van, de ott a „Déryné tömb”, az OTP és a Polgármesteri Hivatal II. épülete között. Arra nagy szeretettel várják Öztürk Mehmet terveit, ötleteit.
Az üzletembert azonban egyelőre jobban érdekelte a „Csemegetömb”. Az épület semmivel sem különb, mint a Szövetkezet úti, 300-as ABC-s üzletsor, csak pár emelettel magasabb lesz. Számítása szerint a terület nem 120, hanem 400 milliót ér, az épülettel együtt pedig közel kétmilliárdot. Ennyi pénz tűnik most el a városból – mondta.
A hallgatóság türelmetlenebb tagjai ekkorra már ismét a félhangos célozgatásokat vetették be vele szemben, vagy felszólalásaikba rejtettek egy-egy fél mondatot, hogy jó lenne már ha abba hagyná a kötözködést. Egy idő után nyilván Öztürk úr is észrevette, hogy az őt kísérő hölgyön kívül nem sok jóakarót talál a teremben, ezért a válaszokat meg sem várva, „További jó tárgyalást!” felkiáltással szaporán távozott.
Ezután rövid ideig kötetlen klubdélután keretében működött a fórum, többen párhuzamosan beszéltek, néha már teljesen más ösvényekre is átcsapva, eltérve az eredeti témától, néha egymással is vitatkozva.
Tamás Zoltán is érezte, hogy innentől lefelé szálló ágba jutott az összejövetel. Mielőtt elbúcsúzott volna, megerősítette, hogy a terület valóban annyit ér, mint amennyit az értékbecslők egymástól függetlenül mondtak, illetve, hogy a kockázat a beruházóé, így a város csak nyerhet az ügyön, ezért az az érdeke, hogy a maga eszközeivel – gyors ügyintézés, engedélykiadás – segítse a munka mihamarabbi elvégzését. Május 8-ig aláírják a szerződést, és indulhatnak a végleges tervezési, engedélyeztetési eljárások.
Az pedig, hogy mi lesz az épület neve? Mire elkészül, eldönthetjük azt is, akár ötletpályázat útján is – mondta zárszavában a városfejlesztési bizottság elnöke.
Ha már itt tartanánk…!