[3]Két motivált csapat feszült egymásnak a női röplabda Magyar Kupa bronz mérkőzésén. Jászberény, aki sorozatban harmadszor játszhatott a dobogóért. Ráadásul egyszer már felállhatott rá. A Vasas Óbuda pedig „ember emlékezet óta” nem volt olyan helyzetben, hogy ne zsebelt volna be valamilyen érmet a bajnokságban, vagy a kupában. Az előbbiek mellett szólt, hogy egy hete Nyíregyházán nagyon komoly mérkőzést játszott a jelenlegi döntőssel, az utóbbinak viszont az utolsó meccsükön sikerült győzni Jászberényben. Az összecsapás szép számú közönség előtt kezdődött, sőt folyamatosan érkeztek a szurkolók.
A mérkőzést a jászberényi csapat kezdte jobban és folyamatosan irányította a játékot, a Vasas pedig csak kapaszkodott. A hajrára fordulva viszont már náluk volta az előny. Ekkor újabb fordulat jött és ismét a Berénynél volt az előny és a szett befejezésének lehetősége. Ha már ott volt a lehetőség szépen ki is használták, megszerezve ezzel a vezetést. (23 – 25)
[3]
A folytatásban a fővárosiak tovább vitték a nyitó játékrész végi lendületüket, míg ellenfelük mintha csak valami légüres térbe került volna. Sem a védekezésük, sem pedig a támadó játék nem működött, csak a küzdeni tudásuk vitte előre őket. Még egyszer felzárkóztak, de a játszma közepére már ledolgozhatatlan hátrányba kerültek, amit ellenfelük természetesen ki is használt és egyenlített. (25 – 15)
[3]
A folytatásban egyre nagyobb gödörbe került a Jászberényi VT. A helyzet kísértetiesen hasonlított a tavalyihoz, amikor a jó kezdést érthetetlen összeomlás követte. Ebben az időszakban sem belül, sem pedig kívül nem találtak olyan kapaszkodót, ami segítségükre lett volna a kilábalásban. Hacsak nem tekintjük annak az őket elkísérő szép számú szurkolót, akik még ebben a helyzetben is óriási ovációval fogadtak minden pontot. Persze nem volt ez másként a Vasas táborban sem. Ez azonban nem befolyásolta a szett kimenetelét, ami magabiztos fővárosi győzelemmel zárult (25 – 18).
[3]
Ekkor jászberényi oldalon felsejlett egy komoly vereség rémképe. De az élet nem ilyen forgatókönyvet szánt erre az estére – és később a döntőt látva ez még csak a prológ volt. Akárcsak néhány napja Nyíregyházán a Berény a semmiből egyszer csak összekapta magát és szorossá tette a negyedik játszmát, ahol fej-fej mellett haladtak a csapatok egészen a végkifejletig, amit jogosan lehet horrorisztikusnak nevezni, hiszen többszöri játszma labda, egyenlítés, ismételt játszma labda után végül nem mindennapi eredménnyel (31 – 33) a Jászberény egyenlített.
[3]
Jöhetett a döntő ötödik szett. Itt ismét a Vasas Óbuda vette kezébe az irányítást, a Jászberény pedig szívósan kapaszkodott. Azért mindkét csapaton látszott a tét, hiszen legtöbbször a biztonságos megoldásokat részesítették előnyben a játékosok, a kockázatosabbak helyett. Így szép hosszú labdamenetekkel jutottak el a végkifejlethez, ahol érvényesült a tavalyi döntős nagyobb ütőereje, míg a berényi oldalon pont ez hiányzott – amit egyébként a mérkőzés korábbi szakaszaiban is lehetett érzékelni. Így végül is a Vasas Óbuda viszonylag meggyőzően hozta a döntő szettet (15 – 12) és ezzel az ő nyakukba kerülhetett a bronzérem. Vagyis ez az év sem múlt el számukra dobogós helyezés nélkül. Pedig a jelenlegi erőviszonyok ismeretében a bajnokságban már igen kicsi az esély, hogy hasonlóeredményt érjenek el.
VASAS ÓBUDA – JÁSZBERÉNY 3:2 (–23, 15, 18, –31, 12)
Egy remek hangulatú mérkőzésen sajnos kísértett a tavalyi év. A jászberényi csapat jó helyzetből egyik pillanatról a másikra olyan mély gödörbe került, amiből csak minden erejüket megfeszítve tudtak kimászni, de ezzel meg is pecsételték sorsukat. Persze a hasonló hátterű csapatok között bőven vannak olyanok, akik szeretnének ilyen megpecsételt sorsot, hogy három egymást követő évben a Magyar Kupa bronzéreméért játszhassanak. Ettől persze egy álommal mégis kevesebb…
Túl sok idő azonban nincs a szomorkodásra, hiszen szerdán már Kaposváron kell harcba szállniuk a bajnokság legjobb négy csapata közé kerülésért folytatott páros mérkőzés első felvonásán.
Egy terjedelmes galéria a mérkőzésről a képre kattintva érhető el.