[2]A MaloM színház utolsó novemberi előadására nem volt nagy bátorság beülni, hiszen a XX. első felének egyik legizgalmasabb és legkönnyebb tollú szerzőjének műveiből szemezgetett a Soproni Petőfi színház Rejtő a megejtő című darabja. Gondolom, ezek után nem szorul magyarázatra, hogy színházi zsargonnal élve „még a csilláron is lógtak” a nézők.
Én kíváncsian vártam, hogy mit tud kihozni ez a társulat olyan örökbecsű jelenetekből, amelyeket a legkiválóbb színészek már számtalanszor színpadra vittek. Mindenesetre komoly önbizalomra vall, hogy beleálltak ebbe az emberpróbáló feladatba. A kor szokásainak megfelelően a darabokat kuplé betétek színesítették, így azok jelen esetben sem maradhattak el. Szóval mindent megkaptunk, amit vártunk…
Mivel ez a darab nem csupán szemezgetés volt Rejtő műveiből, hanem bepillantást is nyerhettünk egy kicsit a kor ismert és közkedvelt szerzőjének cseppet sem olyan vidám és könnyed hangulatú életébe. Ahogy haladtunk az összeállítás vége felé egyre inkább előkerültek a versek, amelyek már közel sem voltak olyan szórakoztatóak, viszont megítélésem szerint ez volt az este legerősebb része, még akkor is, ha egy kicsi „árnyékot vetett” a korábbi emelkedett hangulatra. De hát Rejtőhöz és az életéhez a számtalan kacagtató jelenet, regény mellet ezek a versek – Sírfeliratom, Anyám - is hozzá tartoztak.
[2]
Azt kell mondjam, hogy ezúttal sem „úsztuk meg” az estést csupán önfeledt nevetéssel. Kaptunk ismét néhány elgondolkodtató percet. De aki rendszeres látogatója a MaloM előadásainak, annak ez már természetes. Nyolc és fél év alatt hozzászokhattunk…
Végezetül, ha Rejtő Jenő életét egyetlen sorban kellene összegezni, minden bizonnyal ez lehetne az:
„Halt harminchat évig, élt néhány napot,… (Sír (a) felirat)
A fotókra kattintva a szokásos helyen látható az előadás galériája.