Fotó: Szalai GyörgyA MaloM színház idén is két előadással készült a Költészet napjára. Délelőtt ezúttal is a diákoknak szólt, míg a délutáni program, Szilágyi Tibor Emlékszilánkok című előadói estje volt. Én ezúttal a délelőtt előadásra jutottam el. Bár ez kifejezetten a diákoknak próbált kedvében járni, ennek ellenére az idősebb korosztály is szép számmal megtalálható volt a nézőtéren. A vendég pedig Földes László Hobo volt, aki József Attila versekből álló a „Tudod, hogy nincs bocsánat…” című összeállításával érkezett. Így már nem is annyira meglepő, hogy az 50-60-asok kíváncsisága.
Bár maga az összeállítás nem kifejezetten a fiataloknak készült, inkább egy tiszteletteljes főhajtás Hobo egyik kedvenc költője iránt. A válogatás szándéka szerint a költőt szeretné megismertetni a hallgatósággal, ezért kerültek bele kevésbé ismert és maradtak ki „népszerű” versek. A 28 vers nem is annyira a költő pályáján vezeti végi a nézőket, mintsem az életét járja körül. Az pedig magától értetődik, hogy ezek egy részét meg is zenésítette Hobó. Kiderült, hogy egyáltalán nem idegenek a különböző zenei stílusok ezekhez a versekhez, persze ehhez jól kellett meg választani a párokat.
Ahogy az előadás végi „ráadásában” a sztorizás közben azért kiderült, hogy ezúttal a nézőteret túlnyomó többségében megtöltő diákok okán Hobó ezt az előadást valamiféle "híd" felépítésre használta fel a vers és a diákok között. Mert ahogy mondta soha nem lehet tudni, hogy kit éppen melyik vers fordít a költészet felé, de nem is ez a fontos, hanem az, hogy létrejöjjön a „találkozás”.
Azt, hogy a diákok hogyan élték meg ezeket a verseket, természetesen nehéz lenne megítélni. Az azonban sokat elmond, hogy meglehetősen zajosan nyilvánították ki tetszésüket… pedig azért őket nem igazán lehet "rávenni" a vastapsra… Persze ezúttal is voltak, akik a „pad alatt” inkább a telefonjukkal voltak elfoglalva, de olyanok is szép számmal akadtak, akik valóban "ott voltak" az előadáson.
Előzetesen érdeklődve vártam milyen lesz ez a „találkozás” nem csupán a versek okán, de azért is mert Hobo és közönsége között közel 60 év a korkülönbség. Meg kell mondjam, hogy egyértelműen érzékelhető volt, hogy nem egyszer létrejött a (kor)osztálytalálkozó és az, hogy mindez József Attila versei között történt, jó érzéssel tölthette el a szervezőket és a jelen lévő pedagógusokat.