Fotó: Szalai GyörgyBár az időjárás még nagyon határozottan adja tudtunkra, hogy bizony még nincs vége a télnek. Viszont már fel-felbukkannak a tavasznak, nyárnak első jelei. Bár klasszikusnak nem nevezhető, de ide tartozik az, hogy egyre-másra hívogatnak az esküvőkiállítások. Ebbe a sorba illik bele a jászberényi Sólyom Hotelben idén 6. alkalommal megrendezett, így már hagyományosnak mondható esküvőkiállítás.
Gondolom, hogy azzal azért általában mindenki tisztában van, hogy manapság egy esküvő megszervezése, lebonyolítása egészen más feladat, mint egy-két évtizeddel ezelőtt volt. Akkori időkben le kellett foglalni a vőfényt, gazdasszonyt, zenekar, sátrat… és utána még a menyasszonyi ruha kiválasztása maradt… majd jókora szünet a nagy eseményig. Napjainkban azonban ez már inkább hasonlít egy nagy projekthez, ahol minden apró összetevőből hatalmas a kínálat, mind minőségét, mind pedig árait tekintve. Nem is beszélve a viharos gyorsasággal változó trendekről. Hogy csak egy példát említsek, nem volt ezúttal egyetlen zenekar sem, viszont az elektronikus zeneszolgáltatókból több is. Szóval nem egy kis feladat, hogy a „nagy napon” minden pontosan az esemény sikerét szolgálja. Az is kétségtelen, hogy napjainkban az internet hatalmas segítséget nyújt a legmegfelelőbb elemek összeválogatásához….
DE... azért azon a bizonyos napon a „siker” kulcsa abban rejlik, hogy a főszereplők és a „segítők” mennyire tudnak együttműködni, ehhez pedig a személyes találkozás a fotósokkal – mellesleg belőlük volt a legtöbb -, vagy éppen a vőfénnyel már a döntés előtt is nagyon fontos. Hiszen az előbbieken múlik, hogy évtizedek elteltével milyen képek idézik fel a nagy napot, ehhez pedig alapvetően fontos, hogy a kiszemelt fényképész mennyire van összhangban a fiatal párral. 
Fotó: Szalai GyörgyA vőfény pedig arról gondoskodik, hogy egyetlen porszem se kerülhessen a gépezetben. Ha már itt tartunk a vőfények mellett már komolyan jelen vannak a ceremóniamesterek is, sőt úgy tűnik, már javában folyik az őrségváltás. Hogy mi a különbség a kettő között? Abban a tekintetben semmi, hogy mindkettőnek az esemény pontos lebonyolítása a feladata, azonban az utóbbiak már inkább menedzselik az eseményeket és nem használják a vőfények hagyományos eszközeit - verseket, mondókákat –, hanem sokkal inkább az esemény irányítására összpontosítanak…
Fotó: Szalai György
Nos itt mindkét stílussal volt alkalma megismerkedni a látogatóknak. És ez az igazi előnye ezeknek a kiállításoknak, egy helyen lehet találkozni a különböző szolgáltatásokkal, meg lehet nézni az ajánlott kellékeket, sőt meg is lehet kóstolni az ajánlott finomságokat. És ehhez csak egy helyre kell elmenni. Vagyis két-három ilyen eseményen jó eséllyel meg lehet találni mindent és mindenkit, aki az „álomesküvőhöz” szükséges. Ellenben, ha valaki mindezt interneten akarja megtalálni, akkor szinte minden „jelölttel” külön meg kell szervezni a találkozót… ami idő és pénz… ráadásul nem biztos, hogy az első jelöltek meg is felelnek.
Így érthető, hogy közel harminc kiállító volt jelen a menyasszonyi ruhakölcsönzőtől, a papírdísz készítőn, utazási irodán át egészen a sok finomságot felvonultató cukrászokig. Az élénk érdeklődés pedig alátámasztotta, hogy ez a rendezvény egyre ismertebb és kedveltebb, mint a kiállítók, mint pedig a leendő párok körében. 
Fotó: Szalai György
Bár én jelenleg teljesen kívülálló vagyok ebben a témában, mégis könnyedén eltöltöttem bő másfél órát a nézelődéssel, beszélgetéssel… hogy a tényleges érintettek milyen sikerrel jártak?.....