[3]A MaloM színház egy kicsit formabontó – legalább is a felnőtt közönség tekintetében – előadással zárta az őszi színházi szezont. Ezúttal ugyanis Valentyik Anna, Anyajegy című báb előadására invitálta közönségét. A nézőtéren igazi „szakértők” ültek, és ezúttal a nemek aránya is egészen kiegyenlített volt, hiszen többnyire olyan párok voltak jelen, akik maguk is gyakorló anyák, vagy gyakorló apák. Ráadásul koruknál fogva már kellő távolságból tudnak visszatekinteni életük ezen szakaszára.
Az anyaság témája igazi kincsesbánya minden előadó számára, ugyanakkor rengeteg csapdát is rejteget, arról nem is beszélve, hogy nem egyszerű egyedi módon megközelíteni. Valentyik Anna a modern bábművészet eszközeit hívta segítségül, hogy megossza gondolatait a nők életének erről a sajátos időszakáról. Sikeresen kerülte el a túlzott magasztosság csapdáit épp úgy, mint a túlmodernkedett laza felfogás és olcsó klisék kínálta „könnyedséget”. Ehelyett hol ironikusan, hol kesernyés humorral, vagy adott pillanatban letargiával villantotta fel az anyasághoz fűződő „tipikus” történeteket. Legyen szó az első gondolatról, amikor ráébred egy nő, hogy lassan eljött, az anyaság ideje… az áldott állapot furcsa hangulatáról… "barátkozásról" és küzdelemről az „új” testtel… az első pelenkázás okozta megpróbáltatásról… és a szembesülésről azzal a fájdalmas ténnyel, hogy még egy anya élete is mulandó. Végül, de nem utolsó sorban arról, ahogy összetörik a benne élő kép a nagy és erős anyáról… ahogy azt a darab írója Szabó T. Anna mondja “Döbbentem tapasztalom, hogy hiába vagyok a közepén az életemnek, hiába vagyok én a Mama, mégsem vagyok az a nagy és mindenható lény, akinek annak idején az éppen ennyi idős szüleimet láttam. Felnőtt vagyok, de nem vagyok eléggé erős.”
[3]
Mindezt olyan kedves természetességgel és hitelességgel tárta elénk, hogy szinte megelevenedtek életünk egyes filmecskéi, pedig azért többünket már évtizedek választanak el azoktól az időktől. Azt kell mondjam, hogy teljesen hitelesnek éreztem az előadást... pedig neki még nincsenek is saját tapasztalatai az anyaság terén.
Remek záró színdarabja, volt ez az őszi szezonnak, köszönhetően ennek a fiatal bábművésznek. Nem mellesleg ismételten beigazolódott, hogy egyetlen színész is képes igazi színházat csinálni, ha meg van benne a tehetség és van hozzá egy jó darab. Ezen az estén mindkettő jelen volt a MaloM színházban. Ezek után természetes, hogy várjuk a tavaszi folytatást.
Mondanom sem kell, hogy egy ilyen előadás tálcán kínálja a lehetőséget a fotósnak is… azt hogy sikerült-e kiaknáznom ezt, ki-ki eldöntheti... a képekre kattintva megnyílik a galéria.