[3]Csütörtök este útjára indult a MaloM Színház 7. évada a Főnix Fészek Műhely Házban. Bár ez önmagában nem lenne nagy újság, ha nem az ország egyetlen, vidéken működő állandó befogadó színházáról lenne szó. Nem egyszerű évről évre megteremteni a színházi évad létrejöttének feltételei. Aki közelebbről figyeli a MaloM körül lezajlott eseményeket, tudna mesélni. Mindenesetre Dr. Várszegi Tibornak ebben az évben is sikerült útjára indítani az évadot, amely - belelapozva az első két hónap programjába - az jócskán tartogat csemegéket. A nyitó előadás mindjárt a sokak által várt Kulka János, Ha volna valaki című előadói estje volt szeptember 24-én este.
Az, hogy az előadásra minden jegy gyakorlatilag pillanatok alatt elkelt - sőt ha minden jól megy lesz valamikor egy ismétlés is -, nem volt meglepő. Az idősebb korosztályból ki ne lenne kíváncsi a hajdanvolt népszerű tévé sorozat a Szomszédok Magenheim doktorára. Pedig nagy igazságtalanság lenne, egy Kossuth- és Jászai Mari díjas színésznek a Halhatatlanok társulata örökös tagjának csak egy - még ha talán legismertebb - szerepénél leragadni. Hiszen mintegy 20 különböző díjat, közel hatvan színházi szerepet, több tucatnyi film szerepet tudhat magáénak. És van két önálló CD lemeze is, dacára annak, hogy kezdő főiskolásként figyelmébe ajánlották, hogy jó messzire kerüljön minden olyan szerepet, aminek köze van a zenéhez.
[3]
Csütörtökön este mégis a két lemezéről hozott egy válogatást. A dalokat inkább a sanzon kategóriájába lehetne sorolni, de ő mégsem elégedett meg azzal, hogy ismert énekesek ismert dalait tolmácsolta, hanem mindegyikhez hozzátette a maga üzenetét. Pedig ez nem volt olyan egyszerű, amikor Charles például Aznavourt-t, vagy Cseh Tamást idézte meg. Mindig mindenütt az elfogadás, a befogadás üzenetét hordozta - csak mellékesen jegyzem meg, hogy az Autisták Országos Szövetségének nagykövete. És hogy azért a színház sem maradjon ki, minden dal egy kis történetté vált előadásában, és nem csak a bevezetők okán.
A közönség? Nem tudom ki és milyen várakozással ült le a székekre, vagy ha éppen az jutott neki, akkor a padokra - érdekes, ez utóbbi miatt senki nem méltatlankodott, pedig mint említettem nem a tinédzser korosztály volt többségben. Az viszont már az első dal alatt érződött, hogy olyan bensőséges, nyugodt hangulat járta át a termet, amilyenben nekem sem sokszor volt részem, pedig nem nagyon volt olyan előadás az elmúlt hat évben, amin nem voltam jelen. Pedig a dalok nem voltak könnyedek, felhőtlen szórakozást adók, sokkal inkább elgondolkodtatók, nem egyszer komorak... és mégis valahogy a nyugalom nem váltott át letargiába. Ami persze nemcsak a daloknak, hanem Kulka János fantasztikus előadásának is volt köszönhető.
[3]
Akár hogy is, azért a közönség megint csak megtapasztalhatta, megérezhette saját bőrén, hogy milyen az amikor egy igazi színművészt láthat karnyújtásnyira maga előtt. Akinek volt olyan szerencséje, mint nekem még azt is láthatta, hogy nem volt semmi "művészi" allűr, sem az előadás előtt, sem pedig utána. Az előkészületekben és az előadás utáni gyors megbeszélésben - mi volt jó, mit kell jobban csinálni legközelebb - is egy nagyon profi, kellemes emberrel volt módunk találkozni.
Ha minden sikerül, akkor remélhetőleg hamarosan ismét vendégünk lesz Kulka János. Nem nehéz megjósolni, hogy akkor sem kell sokat küszködni majd a jegyek eladásával.
A galériában látható képek reményeim szerint adnak egy kis ízelítőt ennek a kiváló színésznek a színpadi arcaiból... Katt! a képre.