[1]A "pávás" fiatalok lenyűgöző produkciói után a publikum kapott egy lélegzetvételnyi szünetet egy kis beszélgetésre esetleg egy sör, vagy egy fröccs mellett, mielőtt kezdetét vette az este második része. A Magyar Állami Népi Együttes Megidézett Kárpátalja című tánc antológiája valóban fajsúlyos élményt ígért, már csak a beharangozója alapján is.
Mihályi Gábor rendező koreográfus és társai nem egyébre vállalkoztak, mint bemutatni a Keleti – Kárptátokban és a Kárpát alján élő nációk - magyarok, ukránok, ruszinok, huculok, románok, cigányok, zsidók – sokszínű kultúráját táncaikon, szokásaikon keresztül. Megmerítve a közönséget ennek az élettérnek a sokszínűségében és megmutatva azokat a közös szálakat, amelyek összefűzik őket. Az egymást követő táncképek megelevenítik az egyes közösségek hagyományait, jellegzetes táncait, dalait, egyszer történetek formájában. máskor parázs táncként.
[1]
Időnként megtöri, de lehet, hogy inkább összefűzi a képeket egy jól ismert csodálatos énekhang – Herczku Ágnes – és néhány parázs zenekari betét. A napokban már említettem a véletlen egybeeséseket, erre ez a darab is jó példa volt, hiszen a zeneszerző nem más, mint Pál István „Szalonna”, míg a zenei szerkesztő, édesapja Pál Lajos. Előző éjjel még Szalonna és bandája tagjaiként adtak egy ugyancsak a Kárpátaljáról szóló remek koncertet.
A hozzáértők bizonyára hosszan tudnák boncolgatni az egyes képeket, én inkább tartózkodom ettől, mivel legjobb esetben is csak egy vagyok a közönség tagjaiból.
[1]
Természetesen ezúttal is készült, ha nem is egy átfogó galéria, de pillanatképek gyűjteménye, amely igyekszik visszaadni mind azt a szépséget, amelynek részesei lehettünk ez alatt a másfél óra alatt.
A galériához, Katt’ a fotókra.
Utószó gyanánt el kell mondjam, hogy az estének volt egy harmadik programja is a Víz útcai színpadon a Parno Graszt együttes adott hatalmas sikerű koncertet, amelynek csak a végére értek át a Szabadtéri színpadról az érdeklődők. Azért azon azt hiszem érdemes elgondolkozni, hogy nem túl nagy falat-e egy közel négy órás program egy átlagos nézőnek. Mondom ezt annak ellenére, hogy tényleg maradandó élményben volt része annak a több, mint ezer embernek, akik kitartottak mindkét felvonás alatt a szabadtérin. Mellesleg elég sokan voltak, akik mindkét programra kíváncsiak lettek volna, de a koncert érthető okokból nem várta el a másik előadás végét, így aztán ezeknek az embereknek el kellett dönteniük melyik ujjukba harapjanak. Nekem mindkettő fájt volna.