[1]Van egy régi és jól bevált szokásom. Amikor egy városban csak nagyon kevés időt van módom eltölteni, akkor soha nem rohanok, hogy megnézzem a lehető legtöbb látnivalót, hanem csak lődörgök, benézek a kapualjakba kis szűk utcácskákba. Megpróbálom a város hangulatát tetten érni. Mivel a II. ZagyvaParty Fesztiválra csak az esti órákban tudtam kijutni szombat kivételével, ezért ugyan azt a régi taktikát választottam… lődörögtem fotózgattam. Persze este a fő program azért adott volt – tűzzsonglőrök, Moldvai tánc és a tűzugrás.
Ahogy az első kép galéria bevezetőjében már említettem, más volt ez a fesztivál. A szervezők elhatározták, hogy bizony sokat markolnak, de ezúttal sokat is fogtak, mert úgy döntöttek, hogy mindenki "célközönség" lesz. A programválaszték összeállítása valóban valamennyi korosztályt és nagyon széles érdeklődési kört akart kiszolgálni.
Csak néhányat a teljesség igénye nélkül… a két színpad, ahol egymást váltva nevesebb, és kevésbé neves előadók muzsikáltak, a közös az volt bennük, hogy mindannyian nívós produkciókat adtak elő… naphosszat tartó „festőde” (polgári nevén pARTalanART) is működött minden korosztály részére a Hamza múzeum gondozásában… egy "katlan", ami mellesleg egy színház volt, hol operett részleteket, hol pantomimet, hol pedig Moliere komédiát kínálva az érdeklődőknek. Ami nem volt... kötelező viselet, viszont volt rengeteg babzsák, amin kényelmesen elnyúlva lehetett igazi színházat nézni. Szerintem a sikere sokunkat meglepett… aki a kulináris élvezeteknek akart hódolni, tehette, hiszen minden nap főtt valami finomság a bográcsokban és természetesen volt hozzá több terasz – a pálinkának, a fröccsnek – ahol ki-ki megtalálhatta a számára legmegfelelőbb toroköblítőjét… 
[1]és ne feledkezzünk meg a kicsikről sem, akinek folyamatos elfoglaltságot ajánlottak a szervezők, a kalóz kiképzéstől városunk legnagyobb homokozójáig – jó néhány kocsiderék homok várta a gyerekeket. És közben félszemmel nézhették, hogyan csinálja a profi homokszobor faragó, remek alkotásait. Azt, hogy az anyukák készültek-e több váltás ruhával a gyermekeiknek, nem tudom, de látva önfeledt játékukat, nem hiszem, hogy bánták az otthoni extra mosást…
Ha már a homokozó kapcsán említettem egy "leget", nem hagyhatom ki a tűzugrást és az azt megelőző Moldvai táncot, amihez foghatót én még nem láttam Jászberényben… pontosan nem tudom, de a színpadról úgy tűnt, hogy bizony több százan táncolták ezt a hagyományos közösségi táncot… nagyon szép látvány volt.
[1]
Itt fogyott el a szűkre szabott időm… még mielőtt valaki arra gondolna, hogy illett volna még sok mindent felsorolnom, el kell mondjam, hogy immár harmadik éve, hogy valamiként a vasárnapi főző versenyre akad kötelezően válaszható munkahelyi elfoglaltságom. Így hát idény sem jutott a hírek szerint finomabbnál – finomabb főztök egyikéből sem.
Hogy milyen benyomás maradt meg bennem erről a fesztiválról… soha rosszabbat… de, hogyan lehet még jobb… Na, a szervezőknek van még egy évük kitalálni a megoldást.
Séta-képek a galáériában… Katt’ a fotókra.