[2]A Klub koncert sorozatba nem ritka, hogy olyan együttesek lépnek fel, akik nem csupán zenélnek, hanem egyik, vagy másik zenei stílusnak, együttesnek a hagyományait igyekeznek ápolni. A múlt pénteken a hatvanas – hetvenes évek legmeghatározóbb rock együttesének hagyatékából kaphattunk egy emberes adagot. A vendég ezúttal a Doors Emlékzenekar volt, aki az idén 50 éve megalakult és az alig néhány éves pályafutásuk ellenére is a hatvanas évek második felének meghatározó zenekara a Doors emlékét igyekeznek életben tartani.
Azt, hogy ezt sikerrel teszik, bizonyítja, hogy már ők is több, mint húsz éve koptatják a különböző színpadok deszkáit. Nincs olyan fesztivál, ahol ne lennének visszajáró vendégek, legyen az kisebbek közül való, vagy akár a legnagyobbak egyike. E mellett persze fellépnek klubokban is. Felállásuk csak annyiban tér el az eredetitől, hogy ők nem „dugják el” a színfalak mögé a basszusgitár(os)t, mint tette azt elődjük, hanem 2000 óta Veisz Gábor személyében látható része a csapatnak – civilben egyébkén ifjúságvédelmi asszisztens.
[2]
Mellesleg a tagok az élet elég különböző részeiről érkeztek. Menszátor Héresz Attila – ének – történetesen József Attila díjas színész. Nem is hazudtolta meg magát, hiszen egy-egy óvatlan pillanatban bizony ismert vers sorokat zúdított a rock rajongókra. Csak megjegyzem, nem is akármilyen előadásban... mondanom sem kell szívesen látnám Berényben, mint előadóművészt is. A billentyűs hangszereket ezúttal Simó Tamás bűvölte. A dobok mögött az együttes alapító tagja, Szöllősi Gergő brillírozott. Ő a zenei világban él, nem csak, mint zenész, szervez koncerteket, működtet próbatermeket.
[2]
Nem csoda, hogy az együttes életének a szervezése is az ő kezében van. Ebben társa a szólógitáros Kiss Gergő, akinek viszont tényleg a szervezés a kenyérkereső foglalkozása. Ebből is látható, hogy az élet milyen változatos területéről érkező embereknek lehet közös nyelve a rock.
A bő másfél órás programban előbb ismertebb később a talán kevésbé ismert számok követték egymást. Bár azt hiszem, hogy egy igazi Doors rajongó számára minden dal ismert volt. Ahogy már hozzászokhattunk ezeken a klub koncerteken azért a színvonal is megütötte mércét. Akik nem csak a pódiumon lévő zenészekre voltak kíváncsiak, hátra fordulva egy kivetítőn láthatták az egykori koncertek felvételeit. Így valóban ajtók nyíltak a hatvanas-hetvenes évekre, mind zenében, mint pedig képekben. A rock nem az ötórai teadélutánok zenéje, így hangerőben sem szenvedtünk hiányt. Olyannyira nem, hogy miután hazaértem éjfél tájban, még jó két óra beletelt, mire el tudtam aludni. Igaz ez alatt az idő alatt legalább megnéztem az esti fotótermést.
[2]
Hogy végül milyen összeállítás sikeredett, azt a képekre kattintva a galériában lehet látni.