[2]Bár én nem vagyok híve az angolszász ünnepeknek – például még soha sem vettem ajándékot a páromnak Valentin napra, pedig a „3X” év alatt lett volna módom rá - a múlt pénteken mégis engedtem az invitálásnak és elmentem a Lehel Film-Színház Halloween bulijára.
Az ok egyértelmű… az est fellépője Ed Philips és a Philadelphia Patrols volt. Én igazából annyit tudtam róluk, amennyit egy kollégámtól hallottam - Ne hagyd ki! - és természetesen ismerős volt a gitáros az a Sonny, aki az utolsó berényi fellépésével igen komoly nyomokat hagyott bennem. A Jasz(z)berény-hétvége első estéjének vendége volt a szabadtéri színpadon.
[2]
Erre az alkalomra elég érdekes átalakuláson ment keresztül a mozi galériája is, ami ezúttal inkább egy boszorkány tanyára hajazott, ahol kedvenc Chaplin-ünk volt aki fogadta a érdeklődőket, persze nem a szokásos öltözékében, hanem a „kaszás munkaruhájában”. Annak rendje és módja szerint érkeztek a vendégek, bár alig lehetett rájuk ismerni jelmezeik miatt, az minden esetre biztos volt, hogy a boszorkányok voltak 2/3-os többségben… aminek az est folyamán hangot is adtak.
[2]
Egy rövid köszöntés és a zenészek máris a húrok közé csaptak… nem kellett itt előzenekar, mert pillanatok alatt olyan hangulat kerekedett… hogy attól koldultunk. Az ötvenes és évek slágerei tették a dolgukat… mi meg keresgéltük az elgurult gyógyszereinket. A zenekar őrülete mágnesként vonzotta a közönséget – lett légyen az tini, vagy féltucat unokával – remélem jól számoltam - büszkélkedő „szupernagyi”.
[2]
A hangulat leírhatatlan volt… beszéljenek inkább a fotók a galériában – szokás szerint "katt" a képekre.
Hiába, nem árt, ha időnként az ember sutba dobja előítéleteit... legalább nem hagy ki ilyen estéket.