[2]A MaloM színház szeptember 13-án indította útjára a hatodik évadját. Aki a kezdetektől fogva figyelemmel kísérte, netán oly közelről, mint jómagam a történetet, tudja, hogy mit jelent a múlt viszontagságai után ismét nekirugaszkodni egy új idénynek. Szerencsére az elmúlt évben új és remélhetőleg végleges otthonra találtak az előadások a Főnix Fészek Műhelyházba. Várszegi Tibor művészeti igazgató ezúttal sem bízta a véletlenre a nyitányt…gondolom jó néhányan emlékeznek arra, hogy Molnár Ferenc Olimpia című darabjával - a Debreceni Csokonai színház előadásában - indult útjára a MaloM színház..
Nos, most két olyan művész tette meg az első lépéseket, akik a saját területük elismert alakjai. Kerékgyártó Edina már járt nálunk. Megcsodálhattuk érzelmekkel teli táncait, amely még egy főiskolai díszteremben is magával ragadta nézőit. Ágoston Béla első ízben volt vendégünk, azonban a dzsesszt szerető, abban jártasak számára koránt sem ismeretlen, hiszen a műfaj hazai legjobbjai között jegyzik.
[2]Az est e két művész a párhuzamos produkcióira épült, ahol egy zenei improvizációt egy tánc követett, mindkettőből öt-öt. A zenész egy szakajtónyit hozott a repertoárjából, nevezetesen almák formájában, amelyekből véletlenszerűen választva az éppen a gyümölcsön szereplő rajzocska adta a következő számot. Így aztán senki nem tudta mi következhet. Mi sem természetesebb, hogy valósággal lubickolt az elé kerülő „feladatokban”, hol bohókásan, hol ironikusan, hol pedig szívbe markolóan… ahogy a kezébe kerülő almák diktálták. Minden egyes alkalommal változtak a hangszerek. Volt, hogy egyszerre egy időben kettő is megszólaltatott – pedig szaxofon esetében ez nem túl gyakori. A nézőtéren helyet foglaló nézők, köztük a testvérvárosi küldöttség tagjai pedig alkalomadtán társaiul szegődtek a játékban. A diákokról nem is szólva, akik eleinte nem igazán tudták mibe cseppentek, de gyorsan ráéreztek ennek a játéknak az ízére.
[2]
Kerékgyártó Edina, akár csak zenész kollégája is öt darabot hozott el nekünk, igaz ő nem véletlenszerűen választott. Bár táncait nem fűzte fel egy fonalra, mégis teljesen nyilvánvaló volt, hogy az összefogó erő a személyes hitvallása. „...Mert tánc az életem, az összes boldogságom és az összes bánatom a táncban kap életre; Mert ott vagyok boldog, amikor kézen fog és magával húz..." (http://www.kerekgyartoedina.hu/hu/hitvallas [3]) A táncai között szerepelt Berényben már látott alkotás, mit például a közismert Cigány himnusz, vagy a Vágtázó csodaszarvas zenéjére bemutatott koreográfia. És voltak számunkra is új darabok. Az hogy milyen tisztán és mekkora energiával vitte át gondolatait mozdulataiban, mi sem mutatja jobban, hogy ez a meglehetősen sok felől érkezett publikum szinte minden rezdülésére vevő volt.
[2]
Egy szóval jól indult a hatodik évad és a műsorfüzetet lapozgatva jó lesz előre beírni a naptárunkba az előadások időpontját, nehogy lemaradjunk például a „saját társulatként” szeretett Beregszászi színház Csehov egyfelvonásosairól, vagy esetleg Szókratész védőbeszédéről Haumann Péter előadásában. Addig is egy kis kedvcsináló a fotókra kattintva a galériában.