[2]A női sport szinte teljes történetét végig kísérte valami furcsa társadalmi viszolygás – persze első sorban a férfiak részéről, de gyakorta támogatták őket a társadalom nő tagjai is. Itt Európában ez alól talán a tenisz és a golf volt kivétel, amely már az 1900-as olimpián is szerepelt a yacht társaságában.
A későbbiekben folyamatosan gyűrték le a női sportolók az „ellenállást” és egyre- másra jelentek meg a különböző az addig kizárólagosan férfi sportágakban. Még az 1960-as években is „tudományos” érvekkel próbálták alátámasztani, hogy a hosszútávfutás – 3000 méternél hosszabb – kifejezetten káros a női szervezetre.
Hol vagyunk már attól… ma a maratoni futásban hitelesített legjobb férfi idő alig több, mint 2 óra 3 perc, ehhez képest a legjobb női eredmény „karnyújtásnyira” van, mindössze 2 óra 15 perc. Manapság egy –egy nagyobb maratoni versenyen ezer számra indulnak amatőr női futók. És akkor még nem beszéltünk például a női rúdugrásról, vagy kalapácsvetésről, ami napjainkban szerves része a könnyűatlétikának.
Ma már teljesen szokványos, hogy kemény férfias küzdő sportokban is jelen vannak a nők. Azt azért nem állítanám, hogy egyöntetű szimpátiát váltanak ki mindenkiben, pedig harcosságban, keménységben, eltökéltségben mindenképpen felveszik a versenyt az erősebb nem képviselőivel. Sőt elég volt belepillantani a nemrégiben véget ért téli olimpia női jégkorong döntőjébe és láthattuk, hogy bizony ugyan olyan élvezetes mérkőzést produkáltak az amazonok, mit az „igazi” hokisok. Arról nem is beszélve, hogy néhány „új” sportágnak igen hosszú idővel ezelőtt kezdődött a története. Ilyen például a női birkózás is, amiről már az antik kultúrákból is maradt fent emlék, sőt az ősi Kínában is űzték ezt a sportot. 
[2]
Nem régiben már írtam néhány sort Száraz Vivienről a kiváló jászberényi birkózó lányról. Ennek kapcsán kihasználva a szíves invitálást, nem régiben ellátogattam egy női birkózó ranglista versenyre. Azt kell, hogy mondjam sok remek küzdelemnek lehettem tanúja a kis súlyú versenyzők pörgős meccseitől, a komoly erőt és tapasztalatot maguk mögött tudó nagyobb súlycsoportú versenyzők, kevésbé látványos, mégis roppant izgalmas mérkőzéseikig. Ami mindenhol tetten érhető volt a megalkuvást nem tűrő győzni akarás, és küzdés az utolsó csepp erőig. Néhány szakértő szerint pedig jócskán akadtak szakmailag is kiváló teljesítmények is.
Persze, ha már ott voltam természetesen fotóztam is. A galériában látható képek remélem, hogy visszaigazolják a fentebb leírtakat.
[2]