[2]Mi tagadás ebben az évben sem szűkölködtünk a programokban a - legalább is számomra - legkedvesebb ünnepünkön. Az első mindjárt egy „meglepetés” volt, annak ellenére, hogy bizonyára nem sokan vannak, akik éppen reggeli hólapátolásra vágytak az ünnep nyitásaként. Igaz ez még akkor is, hogy ha a meteorológiai szolgálat már napokkal korábban ontotta a vészjósló híreket, amelyek ezúttal igaznak bizonyultak.
Mi itt a Jászságban megúsztuk kisebb kellemetlenséggel – a Jászság Népi Együttes nagyszabású műsorát kellet átírni az utcai színhelyekről a néhány négyzetméternyi színpadra – sajnos hazánk más részei nem voltak ilyen szerencsések, mert még e sorok írásakor is számtalan helyen tart a munka az élet normális kerékvágásba terelésén.
Az ünnepi események - a már említett rendhagyó testmozgást követően - a Városi Könyvtárban vették kezdetüket, Veress Zsuzsa és Balázs Klára marosszentgyörgyi festőművészek kiállításával. A megnyitón rövid műsorral közreműködött, az ugyancsak legújabb testvér településünkről érkezett Soli Deo Gloria kórus. (A kiállítás március 28-ig lesz vendégünk… bár még nem igazán volt módom alaposabban megnézni a képeket, de már az első benyomások alapján is ajánlom figyelmébe minden festészetet kedvelőnek, valóban érdemes ellátogatni rá.)
[2]A megemlékezés a hagyományos koszorúzással, de ezúttal rendhagyó időben délután három órakor kezdődött az 1948-as emlékműnél, majd az ünnepi műsorral folytatódott az Ifjúsági házban. Kicsit fájt a szívem, hogy nem az eredeti helyszíneken láthattuk ezt a tiszteletteljes „főhajtást”…. bár inkább nem panaszkodom, mert mint említettem, mi olcsón megúsztuk a természetnek ezt a kegyetlen, előrehozott „áprilisi tréfáját”.
A műsor végeztével a népzene, kézműves foglakozások, gyermek táncház vette birtokába a ház nagytermét, az este a Dűvő zenekar koncertjével kezdődött, majd az azt követő táncház tette teljessé a napot.
Azok, akik más programokra vágytak, pár perces séta után a Tiszti klubban bekapcsolódhattak a Slam Poetry Budapest ezúttal négyfős különítményének a műsorába, ahol utcai stílus ide, utcai stílus oda azért minden a márciusi ifjak gondolatai körül forgott, még akkor is, ha egy „laikus” számára ez nem is volt elsőre olyan egyértelmű.
Alig, hogy véget ért az előbbi előadás, a Déryné Rendezvényház nagytermében kezdetét vette a nap másik jelentős programja a Soli Deo Gloria, a Szent Cecilia, a Laudate Dominum Egyesített Vegyeskar és a Déryné Vegyeskar közös koncertje. Sajnos erről az eseményről nem tudok a galériába képeket mutatni. Mentségemre szóljon, egyrészt, hogy nem szeretem azt, ha nem tudom végig fotózni az adott programot (ilyenkor inkább kihagyom), másrészt, pedig egy egész délutánt kitöltő fényképezéshez nem igazán alkalmas az egy komolyzenei koncerten – még a fotós részéről is - elvárható öltözék. Azért, hogy marosszentgyörgyi vendégeink se maradjanak ki a válogatásból, a délelőtti kiállítás-megnyitón kihasználtam az alkalmat, hogy néhány kép erejéig megmutassam őket is.
A fotókra kattintva ezután - az ebben a rovatban különösen hosszúnak számító bevezető után – látható a nap képes összefoglalója.
[2]