Az 1848-as szabadságharc alapkérdése manapság - mikor az Unio és a mögötte álló cionisták megpróbálják akaratukat az országra kényszeríteni - különösen aktuális – mondta Kozma Kornél a Jobbik szónoka azon a megemlékezésen melyet nemzeti ünnepünk alkalmából tartott a párt helyi szervezete. A beszédben szó esett a módszeresen tönkretett magyar gazdaságról és kultúráról. Feldolgozóiparunk romokban, ezért kénytelenek vagyunk a multik kínálta szemetet enni s ugyanígy a média is ontja ránk a szemetet – mondta Kozma.
A nemzeti alaptantervből kimaradnak a nemzeti érzelmű, hazafias írók, pályaorientáció néven külföldi munkavállalásra, hazájuk elhagyására készítik fel a diákokat. A cionista háttérhatalom és az azt kiszolgáló Unió által kijelölt jövő nem a magyarság útja, minél előbb vissza kell térni azokhoz az értékekhez, melyet őseink teremtettek. Magyarország a magyaroké, el innen az idegen kezekkel! – fejezte be Kozma Kornél, majd Budai Lóránt a helyi elnök köszöntötte Oltvölgyi Béla pedagógust, a megemlékezés másik szónokát.
A tanár úr is az előző beszéd által kijelölt ösvényen haladt tovább - persze sok történelmi példával is színesítette mondanivalóját - egész napjainkig kalandozva. Párhuzamot vont Haynau és Kádár János között. Utóbbi - pedig ő állítólag a mi oldalunk állt - legalább százzal több magyar hazafit akasztott fel, mint a bresciai hiéna.
Fontos, hogyan őrizzük az ünnepek emlékét - mondta Oltvölgyi Béla. Sokáig a Forradalmi Ifjúsági Napok keretén belül - micsoda sátán elmében születhetett meg ez az ötlet…- a szabadságharcot, a tanácsköztársaságot és a „felszabadulást” egy kalap alá vonták, Kossuthot, Petőfit egybe turmixolták Kun Bélával, Leninnel, 56-ról pedig hallgatni kellett.
Negyvennyolc üzenetéről szólva a tanár úr a radikalizmust emelte ki, megemlítve, hogy az igazság mindig kemény és radikális.
A szabadságharcban szerbek, osztrákok, lengyelek harcoltak együtt. Akkor a Habsburgok, most az Unió próbál rátelepedni a Kárpát medencei népekre A szabadkőművesek és a 68-as generáció által irányított jelenlegi Nyugat-Európa hátrányosan különböztet meg minket, ami különösen rosszul esik annak fényében, hogy Európát évszázadokon át védtük török és tatár ellen. Ezért is vesszük örömmel, ha kiáll mellettünk valaki, mint most a lengyelek vagy a litvánok.
Kemény megfogalmazásnak tűnik - mondta a tanár úr - de élet és halál harcot vívunk. Mi a teendőnk ilyen helyzetben? – tette fel a kérdést, majd megosztotta elképzeléseit is.
Fontos és látványos egy békemenet is, de nem elég nagy nyugalommal és szóvirágban megfogalmazni, hogy a hazánkat nem adjuk, azt sokkal radikálisabban kell megtenni. Ha bármit akarunk a hazánkért tenni, az igazságot ki kell mondani. Az pedig nem tűri a hímezést- hámozást…
Ha valóban Hunor és Magor leszármazottai vagyunk és nem Káiné és Ábelé, akkor az igazság kimondásával kell kezdenünk. A másik oldal nagy egységben van - és ezt nekünk is meg kell valósítani. Meg kell találnunk egymást – fejezte be beszédét Oltvölgyi tanár úr.
A Petőfi szobor megkoszorúzását követően fáklyás felvonulás indult a Bíróság falán elhelyezett emléktáblához, ahol Székely Mihály, illetve dr. Ócsai Antal osztályvezető főorvos, történelmi visszaemlékezéseit hallhattuk. Az ünnepség a székely himnusz közös eléneklésével ért véget.