Évente egyszer – úgy Dorottya nap tájékán – a jászberényi gazdák kicsapnak az Árpád úti sasfészekből, hogy jóbarátaikkal, vendégeikkel együtt kivegyék részüket az ezidőtájt szokásos báli mulatságokból. Már pedig a mulatság – miként a kemény munka is – testhezálló feladat a gazdáknak - és bizony egyik elől sem futamodnak meg.
[2]Képek a Galériánkban! - Kattints a fotókra!Nos múlt szombat este a mulatság órái köszöntöttek be és ezt még az est díszvendége, Jakab István a Magyarországi Gazdakörök Országos Szövetségének elnöke, az Országgyűlés alelnöke is tiszteletben tartotta, ezért rövid köszöntőjében nem traktálta súlyos politikai elemzésekkel az egybegyűlteket.
Az est házigazdája, Tamás Zoltán gazdaköri elnök köszöntötte Nagy András városkapcsolati tanácsnokot is, aki köztudottan szívén viseli a város egyik legnépesebb civilszervezetének sorsát, és már többször tanújelét adta, hogy ért a gazdák nyelvén. Most is tudta, hogyan lehet a vendéglátókból hálás mosolyt kicsalni, így többek között azt is kifejtette: a gazdákkal nemcsak számolni kell Jászberényben, de bizony számítani is lehet rájuk bármikor.
[2]A rövid köszöntők után már a rövid italoké volt a főszerep - és akkor a jófajta ételekről és finom borokról még nem is esett szó. A Kukta kft ez évben is ínycsiklandozó menüt rakott a vendégek elé, és arról hogy mindez nagyon ne ülje meg a gyomrot, Oláh Sándor a Gazdakör „házi muzsikusa” és zenésztársa, Harnyos Tamás gondoskodott.
Műsor nélkül nem bál a bál, így vacsora után a Lehel Melody táncosai és Pető Edina énekesnő szórakoztatta a nagyérdeműt. Innentől azonban már a táncolni vágyó gazdáké volt a főszerep. A tombolatárgyakkal beborított színpad előtt, az est fődíjaként kiállított kandalló mellett éppúgy megvolt a közönsége a „Szereted e még a piros tulipánt” című örökzöld Szécsi Pál slágernek, mint a napjainkban elmaradhatatlan „Most múlik pontosan”-nak, a lassú és a gyors számoknak egyaránt. A Gazdakör elnöksége itt is jó példát mutatott a szintén lelkes tagságnak és a meghívott várospolitikusok is igyekeztek bebizonyítani, hogy partnerüket legalább olyan jól vezetik a parketten, mint a város hajóját a közélet háborgó tengerén… (Bár nagyobb összegben le merem fogadni, hogy némely rosszmájú olvasó most azt gondolja, inkább táncórákat tartanának, semmint várost kormányozzanak…)
[2]No de szó se essék semmi ilyesmiről, főleg ne keverjük bele a politikát, hisz mint mondottuk: ideje van a munkának és ideje van a szórakozásnak. Ez az este pedig a mulatság, a baráti beszélgetések, a szórakozás ideje volt, ahogy ez ilyenkor Dorottya nap tájékán szerte az országban szokás. Már pedig a mulatság – miként a kemény munka is – testhezálló feladat a gazdáknak - és bizony egyik elől sem futamodnak meg. A legkitartóbbak állítólag hajnali négyig állták a sarat, de a kevésbé kitartó krónikás ezt már csak hallomásból tudja.