Mesék szóltak szombat este a Malom Film-Színházban az egykori orfeumok világából, sanzonokkal, kuplékkal, kabarészámokkal. Csekély száz éves távlatból hozta el az akkori hangulatokat Fehér Anna, Lux Ádám és Kerekes József, Bolba Tamás kiváló zenei kíséretével.
.img_assist_custom.jpg "Szalai György")
[2]Képek a Galériában! Kattints! Fotók: Szalai GyörgyA válogatást maguk a művészek állították össze, egyaránt helyet adva máig ismert és a feledés homályába merült műsorszámoknak. Azokból az időkből, amikor a mulatóhelyeken az irodalmi és a színházi élet nagyjai is megfordultak, amikor egy-egy kávéházi asztalnál ugyanannak a tollából született magas irodalom, vagy tréfás élc. A századforduló, majd az első világégést követő 1920-as évek jelentették a virágkort. Ma úgy mondanánk kultikus helyek, emblematikus szerzőkkel és előadókkal.
Hogy csak a nosztalgia iránti örök emberi fogékonyság okán, esetleg önnön értékük miatt szeretik sokan azóta is ezeket a szerzeményeket? Tény, az ennyi idő után is fülbemászó dallamok, az olykor – az akkori mércék szerint – pajzán és sikamlós humor, a kuplék erőltetett, máskor parádés rímjei, az emberi butaságot és gyarlóságot kifigurázó Hacsek és Sajó máig velünk vannak. A tévé mellett manapság leginkább színházfalak között bukkannak fel ezen műfajok darabjai, s ez nem feltétlenül a teátrumok igényeinek leszállítását jelzi.
Egy klasszikus színdarabbal ellentétben az orfeumban az előadók közvetlen kapcsolatot teremthetnek a közönséggel, mint tették azt a Budapesti mesék címet viselő est jászberényi színrevitele alkalmával is. Prózai és zenés szakaszok váltakozása közben kiválóan hozták a sokszor elütő karaktereket, orfeumhoz illően pedig a pezsgőspoharak is kézbe kerültek. A publikum legfeljebb ez utóbbit hiányolhatta, hogy úgy mulasson, mint eleink a békeidőkben.
.img_assist_custom.jpg)
[2]