Másokhoz hasonlóan bennünket is megrázott az egész lakóközösségünk számára veszteségét jelentő táncosok tragédiájának híre. Mi, akik az áldozatokkal és társaikkal éppen egy éve, 2009. november 21-én, közös programot is szerveztünk, és az elmúlt napokban további együttműködés előkészületeit tettük meg, osztozunk a hozzátartozók, barátok, kollégák fájdalmában, és a rendelkezésünkre álló lehetőségek szerint a jövőben folyamatos segítséget kívánunk nyújtani számukra.
Elsőként a december 12-én színházunkban tartandó est bevételét ajánljuk fel a hozzátartozóknak. Akkor este a 93 éves nógrádi pásztor, Pál István dalai, dudanótái, meséi és társainak dudán, furulyán, flótán és citerán kicsalogatott hangjai idézik a színházba a természet muzsikáját, az ég madarainak hangversenyét.
A tragédia délelőttjén, még mit sem tudva a történtekről, a magyar táncról tartottam előadást, amelyet a Regruták fotóival és videóival szemléltettem. Másnapján a beregszászi színház vendégjátékát nézhettük a jászberényi színházban, ami megint csak véletlenül mintha a valóságban megtörtént tragédiáról szólt volna. A pesti és a vidéki lét ellentétéből származó, gyerektragédiába torkolló színpadi történet mintha minden szavában az előző napi eseményeket dolgozta volna fel Magyarország legkiválóbb színészeinek közreműködésével, amelynek jelentőségét csak tovább fokozta a drámaíró és a díszlettervező jelenléte. A pestiek csak bolyonganak és kavarognak az utcákon meg az aluljárókban, és azt se tudják, hol vannak a kijáratok – hangzottak a színpadról a kulcsfontosságú mondatok.
Mintegy egy héttel a tragédia előtt Dudás Danival, azt megelőzően pedig Szűcs Gabival arról beszélgettem, hogy miért kell nekünk állandóan Budapestre járni dolgozni, abba kellene ezt a gyilkos tempót hagyni. Hogyan teremthetnénk meg közösen az élethez és a munkához szükséges feltételeket itt, Jászberényben, ahol lakunk? A választ is nekünk kell megadni, és megvalósítani, mert helyettünk ezt nem teszi meg senki.
Áldja meg a Jóisten az áldozatok lelkét, segítse azokét, akikért aggódunk, enyhítse fájdalmát a hozzátartozóknak, és rakja rendbe életközösségünket. Úgy legyen.
Várszegi Tibor
művészeti vezető