Van képem hozzá… Függő játszma...

Nem volt nehéz megjósolni – hiszen a tabellára nézve minden alsó házi mérkőzésre igaz -, hogy a Fortress Jászberény – Falco – Trend Optkia KC mérkőzés igazi vérre menő összecsapás lesz pénteken este a férfi kosárlabda NB I. következő fordulójában. A hazai csapat hét közben vereséget szenvedett közvetlen vetélytársától Szegeden, ráadásul a Szeged a sereghajtóhoz látogatott hétvégén – papírforma szerint be is húzta a meccset -, míg a Falco egy esetleges győzelem esetén jelentős lépést tehet felsőházi helyet jelentő pozícióért.

A mérkőzést a hazai csapat kezdte jobban és szépen lassan az első negyed végére majd tíz pontra növelte előnyét (25 – 16). A folytatásban továbbra sem találtak a vendégek magukra, így már a második negyed első perceiben kialakulni látszott egy meccset eldöntő különbség a hazaiak javára. Ekkor azonban megtörni látszott a lendület, a hazaiak sorra hibáztak tiszta helyzetekben és a vendégek szépen lassan elkezdték a felkapaszkodást. A berényi csapat edzőjének rossz érzései lehettek – ami a harmadik negyedben be is igazolódott -, mert egy-egy elhalasztott lehetőség után heves „idiántánccal” fejezte ki nemtetszését. A negyed végére hat pontra csökkent a hazai előny, annak ellenére, hogy az ellenfél még két büntetőt is elhibázott. (42 - 36).

A második félidő rémálomként indult a Jászberény számára. A Falco nem hogy lefaragta a hátrányát, de köszönhetően szigorú védekezésének és a hazaiak 8 eladott labdájának jelentős, 10 pontos előnyt épített fel a harmadik negyed végére (56 - 66). A záró negyed elején folytatódott a hazaiak pokoljárása. Két vendég duplával már 14 pontos volt a szombathelyi előny. Ezen a ponton eldőlni látszott a mérkőzés. De azért a kosárlabdában rengeteg idő a hét perc, ami még hátra volt, így a berényiek mindent egy lapra téve megpróbáltak felzárkózni. Szerencsére ezt nem rohanva fejetlenül tették, hanem fokozatosan felkeményedett a védekezésük, igyekeztek megbecsülni a labdákat és a záró öt perc kezdetére már „csak” 7 pont volt a hátrányuk. Még ekkor sem mert volna a hazai publikum nagy tétre fogadni a győzelemre – bár a berényi B középen cseppet sem érződött a kétségbeesés. Eközben a vendégek, egyre többet hibáztak, amiket kihagyott helyzetek és eladott labdák jeleztek. Hiába próbálta irányítójuk Vlahovics visszafogni a tempót, a többiek mégis minél hamarabb el akarták dönteni a mérkőzést, ami újabb hibákat szült és alig két perccel a vége előtt döntetlent mutatott az eredményjelző. Ekkor gyors 4 vendég pont következett és idegtépő végjáték mindkét csapat szurkolói számára. Az utolsó 20 másodperc fault csatát hozott… alig több, mint két másodperccel a vége előtt Ahmetbasics – aki ezen a napon a Jászberény vezéregyénisége volt – két büntetőhöz jutott. Ha mindkettőt értékesíti az állás döntetlen… nem kis kockázatot vállalva a palánk alatti magasság fölényünk kihasználásában bízva – Sudnov ekkor már ismét pályán volt – kihagyta a második dobást, a lepattanót viszont nem sikerült a vendéglátóknak megszerezni… kisebb hezitálás után a játékvezetők eredeti ítéletüket megváltoztatva mégis a Berénynek adták a labdát. A vendégek közül mindenki egy sima kétpontos kísérletet várt első sorban a hórihorgas Sudnovtól, ekkor az előbb még büntető vonalon álló Ahmetbasics a bedobása után visszakapott labdát fél fordulattal kosárra dobta a három pontos vonalon kívülről… Duda szó… Bement… Vége… Hangrobbanás – ki tudja mi lett volna, ha telt ház van. A végeredmény 87 :86 a JKSE javára.
A cím azért szorul egy kis magyarázatra, mert a vendégek egy a 39. percben elkövetett – általuk bírói hibának vélt - döntés miatt megóvták a mérkőzést. Folytatás a szövetségben.

Az elmúlt bajnokságban két alkalommal is átélhettük, milyen érzés így veszíteni, hiszen akkor a közép szakaszban mindkét meccsen így maradtunk alul az ASE-val szemben. Egyik oldalról borzasztó, másik oldalról fantasztikus. Bár a helyzetemben – fotózás közben nem nagyon van lehetőség a játék részleteire koncentrálni - elég nehéz így utólag felidézni a mérkőzést, de egy olyan összecsapás volt, ahol bármelyik csapat nyer megérdemelte volna, mert megdolgozott érte… most ez nekünk sikerült.

Nem volt, nincs és nem is lesz olyan kosárlabdázó, aki nem álmodott volna… ne álmodna arról, hogy egy mérkőzést ő dönt el az utolsó másodpercben dobott kosárral… Pénteken este egy ilyen álom vált valóra… Azt ugyan nem tudom, hogy Mirza Ahmetbasicnak volt-e már ilyenben része, de az örömét látva nem lehet megszokni ezt a pillanatot.

A képre kattintva a galériában elérhető a mérkőzésen készült fotósorozat.