Van képem hozzá… Ahová elviszek egy jó színdarabot, ott színház lesz…

Nagy József mondta ezt – ha nem is pontos az idézet – egy héttel a Woyzeck jászberényi bemutatója előtt. Igaza lett...

Múlt pénteken a Bányavirág című előadás is egyértelműen bizonyította, hogy itt, és most akarjuk az ilyen színházi élményeket. A Woyzeck pedig csak megerősítette a publikumot ebben a hitben. Pedig a mozgás színház jelrendszerében járatlan, „olvasni” nem tudó – mint ahogy e sorok írója – számára első ránézésre ez a darab emészthetetlennek tűnt. És mégsem így lett. Még az „analfabéták” is teljesen hatása alá kerültek az előadásnak, s talán hatása alatt vannak a mai napig is.

Szép, bár kevésbé bölcs dolog lenne mindenféle okosságokat írni az előadásról, de mi hitele volna ennek egy „analfabéta” szájából. Szerencsémre én ott fotózhattam. Remélem a képek – amelyeket a szokásos módon, egy kattintással elérhetnek a galériában – sokkal jobban visszaadják a történteket, mint néhány bukdácsoló mondatom. A szavakat meghagyom tanult kollégáimnak.

Igen, fordult a kocka, most nekem van könnyebb helyzetem, mert erről a darabról könnyebb volt fotót készíteni, mint írni… Azt, hogy ez még sem teljesen így van, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy igen nagy nehézségek árán tudtam a galéria képeit még erre a meglehetősen magas számra is leszorítani. Azért egy kis feladat nekem is kijár, ha már ilyen "könnyű" dolgom volt múlt péntek este.