Tél esti barangolás az orgona muzsika klasszikusai között

Az úti kalauz sokunk ismerőse, nem túlzás azt állítani kedvence, Rákász Gergely koncert orgonista volt. Kedd este kicsit vacogva gyülekezett a közönség, hogy meghallgassa, na és persze lássa városunk visszatérő, nyugodtan állíthatom egyik kedvenc művész vendégének a legújabb előadását – a Zagyva parton lévő fotókiállítás szerintem egyik legjobb képének is ő a főszereplője. Miért is érdemes nem csak hallgatni a őt?

Aki egyszer is látta előadását, annak egyértelmű a válasz: mert nemcsak kiváló orgonista, de rendkívül jó megjelenésű, egyedi stílusú, időnként vehemens, máskor visszafogott előadó, aki pillanatokon belül foglyul ejt mindannyiunkat, kortól és nemtől függetlenül. A másik okról majd később. A törzsközönség biztos volt abban, hogy pillanatokon belül felforrósodik a hangulat, amint elkezdődik az előadás és nem is kellett csalódnunk. Ezúttal legújabb műsorát hozta magával, az Organ Magic-ot, ami nem más, mint egy gondosan összeállított körutazás az orgona történet legkiválóbbjainak művei között – Csajkovszkij – Bach- Vivaldi – Offenbach – Debussy – Wagner és Handel. Az egyes darabok közötti lélegzetvételnyi időben pedig, szokásához híven vagy a szerző életének egy epizódjáról, vagy a mű keletkezésének a körülményeiről hallhattunk mini előadásokat, a már említett lebilincselő stílusban. A közönség pedig nem is mindig tudja mit is hallgatna szívesebben az anekdotákat, vagy a muzsikát. Szerencsére nem kell ilyen döntéseket hozni, mert mintha patikamérleggel lenne kimérve a két összetevő ideális mennyisége. Mint minden alkalommal, ezúttal is tökéletes volt az arány, amit a sikernél mi sem bizonyít jobban. Igaz ugyan, hogy az eredeti előadásnak nem része, de szerencsére ezúttal sem maradt le egy kis hab a tortáról, Enrico Bossi csak lábpedálra írt virtuóz darabja. Ezt a néhány percet valóban csak azok élvezhették igazán, akik ebben a darabban reménykedve kicsit korábban érkezve elfoglalták a legjobb helyeket, ők viszont beleszédültek ennek az elképesztő „sztep táncnak” a látványába. Azért ezt egyszer látni kell.
Itt az ideje, hogy befejezzem ezt a kis beszámolót, azzal, hogy akik hallották remekül szórakoztak és hangot is adtak annak a kívánságuknak, hogy a nyáron ismét szívesen látnák valamelyik műsort, akik ezúttal lemaradtak, el ne mulasszák a következő alkalmat.
A fotós ilyen koncerteken elég rövid pórázra van engedve – semmi képen nem illik zavarni az előadást – így nagyon sok kép nem készülhet, arról nem is beszélve, hogy időnként az előadás egészen egyszerűen magával sodorja és el-elfeledkezik, hogy alkalomadtán exponálnia is kellene. A képekre kattintva azért a galériában elérhető néhány fotó a kedd esti koncertről.