Kultúra

Van képem hozzá… "Sáros cipővel" búcsúzott a Pure Blues koncertsorozat.

Az elmúlt idényben a blues zene rajongóinak egy sajátos sorozat próbált a kedvében járni a Pure Blues. A tavaszi évad utolsó vendége a Fekete Jenő vezette Muddy shoes volt. >

Egy régvárt fotókiállítás margójára.

Fotó: Szalai GyörgyFotó: Szalai GyörgyKedden délután egy hiánypótló fotókiállítás nyílt a Szikra Galériában. Ahogy az köztudott, a galéria fő küldetésének tekinti a jászsági művészek alkotásainak gyűjtését és bemutatását. Így fennállása óta egy sor remek kiállítással örvendeztette meg a művészet barátait. Egy valami azonban hiányzott a palettáról. A fotográfia. De csak tegnapelőttig, amikor is szép számú érdeklődő előtt megnyílt Bugyi László ”Guriga” Úton a szabad Jászok földjén címet viselő tárlata. Úgy vélem a galéria küldetésével teljesen egybeeső, remek döntés volt, hogy az első ilyen kiállítás egy Jászságban élő fotós szűkebb pátriánkról szóló összeállítása legyen. >

Költészet napi (kor)osztály találkozó

Fotó: Szalai GyörgyFotó: Szalai GyörgyA MaloM színház idén is két előadással készült a Költészet napjára. Délelőtt ezúttal is a diákoknak szólt, míg a délutáni program, Szilágyi Tibor Emlékszilánkok című előadói estje volt. Én ezúttal a délelőtt előadásra jutottam el. Bár ez kifejezetten a diákoknak próbált kedvében járni, ennek ellenére az idősebb korosztály is szép számmal megtalálható volt a nézőtéren. A vendég pedig Földes László Hobo volt, aki József Attila versekből álló a „Tudod, hogy nincs bocsánat…” című összeállításával érkezett. Így már nem is annyira meglepő, hogy az 50-60-asok kíváncsisága. >

Van képem hozzá… K-Arcok

A kortárs táncot szeretők nem nagyon szoktak meglepődni semmin, mert ez a műfaj tele van olyan megjelenési formákkal, amelyek merőben eltérnek a színpadi előadásokon megszokottaktól. Így természetesen érdeklődve várták a Közép Európa Táncszínház legújabb, K-Arcok című sorozatának két darabját is, amit ezúttal a Főnix Fészek Műhelyház látott vendégül. >

Van képem hozzá… A tavasz előszele

Kétségtelen, hogy az időjárás, ha apródonként is, de jelét adja annak, hogy közeledik a tavasz, de most nem teljesen erről van szó. A MaloM színház, határon túli műhelyeket bemutató sorozatában ezúttal a Zentai Magyar Kamaraszínház vendégeskedett a Főnix Fészek Műhelyházban. Lehet, hogy csak a véletlen műve, de ez a társulat is, akár csak néhány hete a beregszásziak Szép Ernő darabot hozott magával. Mezei Kinga három egyfelvonásost – Május, Kávécsarnok és a Tűzoltó – alakított színpadra. >

Van képem hozzá… „Vezér” gondolatok

A MaloM színház határon túli műhelyeket bemutató sorozatának vendége a marosvásárhelyi Yorick stúdió volt múlt szerdán. Ahogy ezt a visszajáró közönség megszokhatta, ezúttal is egy olyan darab érkezett, amely számára ideális hely a Főnix Fészek Műhelyház. Így esett a választás Székely János Dózsa című művéből készült monodrámára. Török Viola által nyerte el a végleges formát a szöveg, egyben ő jegyzi rendezőként is a darabot. A koreográfia Győrfi Csaba munkája, míg Dózsa szerepében a hazánkban is jól ismert rendezőt Sebestyén Abát láthattuk. >

Tanár úr kérem… Milyen is volt az a XX. századi Európa?

Fotó: Szalai GyörgyFotó: Szalai GyörgyA rendhagyó „történelem órának” ezúttal a MaloM színház adott otthont. A téma tényleg a XX. századi Európa volt. Igaz ezúttal az „óra” alapját nem valami iskolai tankönyv adta, hanem Patrik Ouředník Europeana című regénye, amit Gyarmati Kata öntött „emészthető” formába. >

(Tánc)évnyitó a Víz utcában

Jól bevett szokás a Jászság Népi Együttes háza táján, hogy nem múlhat el a január az évnyitó táncház nélkül. Az is része a történetnek, hogy ezek az esték nem csupán a táncról szólnak, hanem azt megelőzően valami jó fajta koncertről is gondoskodnak a vendéglátók. Nem történt ez másként múlt szombat este sem. A vendég nem ismeretlen a berényi népzene és néptánc kedvelők között, hiszen a CimbaliBand jászberényi fellépéseit már számon tartani is alig lehet. >

Van képem hozzá…. A hely ahol még a karácsonyfa is szögesdrótból volt.

Múlt csütörtök este a Malom színház nem egy könnyed esti szórakoztató előadással várta nézőit… sőt. A kulcsszó – Gulag – úgy gondolom, mindent elmond. Földes László – Hobo – már régóta foglalkozott a XX. század egyik legborzalmasabb helyén történtekkel és nem csak azért, mert ez valahogy kimaradt a „kutatásokból”. eltekintve Szolzsenyicin 1973-as Gulag szigetcsoport című két kötetes dokumentum regényétől (magyarul 1989-ben jelent meg). Mindenesetre a Hobo kitartó érdeklődésének eredménye egy sajátos vers- és feljegyzés-töredékekre épülő előadása A Gulág virágai lett. >

Van képem hozzá… Mégsem olyan elhanyagoltak azok a férfiszépségek.

Ezúttal rendhagyóan nem csütörtök este, hanem szerdán várta a MaloM színház az érdeklődőket egy eddig még soha nem kínált előadással. Bár az egyik szereplő – Újváry Milán - már több társulattal volt vendégünk különböző kortárs tánc előadásban, ezúttal azonban egy teljesen új műfajt hozott el nekünk. Skeccsparádé… azért utána kellett néznem mi is ez valójában… szóval ez rövid zenével, időnként szöveggel kísért humoros jelenetek lazán egybe fűzött sora. Az előadás beharangozója sejtette, hogy nem szokványos és nem is valami búskomor produkció várja az közönséget. >

Van képem hozzá… Tükör a jövőből

A MaloM színház hagyományaihoz ragaszkodva ezúttal sem hagyta, hogy a mozgás színház rajongóinak mindössze egyetlen darabbal járjon a kedvében. Ez nagyon fontos gesztus, ugyanis ez a műfaj valóban csak a közönség egy kis részét érinti meg… pedig sokkal többre érdemes. Ezt biztosan állíthatom, több tucat táncszínházi fotózással a hátam mögött. November végén egy ugyancsak visszajáró vendég a Tünet Együttes érkezett egy meglehetősen fajsúlyos darabbal. Pontosabban Szabó Réka egyszemélyes színházával, az Ez mind én leszek egykor című előadásával. >

Van képem hozzá… az év koncertjének ígérték… és az is volt

Már hetekkel a koncert előtt a szervezők, mint az év koncertjét harangozták be a Braindogs jászebrényi fellépését. Dacára annak, hogy az utóbbi időben mintha lanyhult volna az érdeklődés a blues- és dzsessz koncertek iránt, azért az várható volt hogy erre az estére jócskán megtelik a mozi nézőtere. A műfajban jártasak jól tudják, hogy a Braindogs nem egy állandó zenekar, hanem egy olyan formáció, amely évről–évre decemberben összejön, ad néhány koncertet, majd eltűnik egy évre. Így magától értetődő volt, hogy a rajongók nem hagyhatták ki ezt a házhoz jött lehetőséget. >

Tartalom átvétel