Van képem hozzá… Angyali érintés | Jászberény Online

Van képem hozzá… Angyali érintés

Minden bizonnyal az ősz legjobban várt zenei eseményének adott helyet a Bercsényi úti sportcsarnok. Már hetekkel ezelőtt alig lehetett jegyeket kapni – legalább is a jobb helyekre – Presser Gábor és Ruzsa Magdi Angyal mellettem című koncertjére. Mindketten jártak nálunk az utóbbi években. Presser Gábor a Csík zenekar vendégeként a Csángó Fesztiválon, Rúzsa Magdit több alkalommal is láthattuk önálló koncertjével, illetve ő is volt vendége a Csík zenekarnak ugyancsak a Csángó Fesztiválon. Ezúttal azonban valami nagyon más várt a termet szinte teljesen megtöltő közönségre.

A két zenész első találkozását egy tehetségkutató válogatóján több mint három millióan látták eddig egyik videomegosztón. Kapcsolatuk azóta is tart, hol egy-egy dal kapcsán, hol éppen közös fellépéssel, tavaly ősztől pedig egy sajátos közös koncerttel.

Az est vezér fonalát Presser Gábor dalai adták szemezgetve nem rövid zenész pályafutásának különböző időszakából. Ebbe kapcsolódott be sokunk kedvenc énekesnője, hol kifejezetten számára írt dalokkal, de alkalomadtán LGT „klasszikusok” közül válogatva, vagy éppen beugróként a Padlás egy nótája erejéig. A közönség pedig nagyon élvezte ezt a játékot. Nem egyszer vastapsával szinte belefojtotta a szót „Pici bácsiba”. Amikor pedig szolidan invitálta a publikumot egy kis dúdolászásra, az örömmel alakult át többszáz fős kórussá - mondjuk ez nem is csoda Jászberényben – és énekelte a a Te majd kézen fogsz és hazavezetsz jól ismert refrénjét (is). Persze ezzel a játék nem ért véget, hiszen ameddig vannak Buta fiúk… és csúnya lányok, addig lehet egy kicsit önfeledten bolondozni. Magdi nem is hagyta ki ezt a lehetőséget, a közönség nagy derültségére egy viharvert lány alakjában toppant a színpadra és olyan duettet énekelt "mentorával", hogy csak néztünk, mint a moziban. Apropó mozi. Ez a címe az LGT talán legnehezebb dalának, amit valóban csak a legképzettebb énekesek vállalnak be. Akinek eddig kételyei lettek volna afelől, hogy Rúzsa Magdi bele tartozik ebbe a körbe, a dal hallatán az biztosan eloszlott... elképesztően jó volt.

És amikor ismét kettesben marad „Pici bácsi„ és a zongorája, felcsendült egy feledhetetlen akkord a Képzelt riport egy amerikai popfesztivál-ból. Ezúttal a közönség kéretlenül is elkezdte énekelni előbb hangosan, majd egyre halkabban az ismert refrént, míg végül már csak suttogott a „kórus”… „Nagyon szépen énekeltetek, de ezt a dalt soha senki nem énekelte és nem is fogja olyan jól énekelni, mint Somló Tamás… ma lenne 70 éves…” Azt gondolom, hogy nagyon tiszteletteljes főhajtás volt a közönség részéről a barát és csodálatos zenésztárs emléke előtt… pedig bizonyára nem sokak fejében volt meg ez a születésnap….

Ahogy az élet egy tragikus esemény után, úgy a koncert is gyorsan visszatért a rendes kerékvágásba és hatalmas lendülettel csapott át a finálét jelentő örömzenébe. Mi pedig egyre csak nem akartuk elhinni, hogy vége. Még kitudja meddig elhallgattuk volna ezt a két remek zenészt, akik maguk voltak az angyalok… egymás mellett…

Az ott lévők pedig részesülhettek az érintésükből… igazi angyali érintésből.
(A fotóra kattintva megnyílik a galéria)