Van képem hozzá… „Vezér” gondolatok | Jászberény Online

Van képem hozzá… „Vezér” gondolatok

A MaloM színház határon túli műhelyeket bemutató sorozatának vendége a marosvásárhelyi Yorick stúdió volt múlt szerdán. Ahogy ezt a visszajáró közönség megszokhatta, ezúttal is egy olyan darab érkezett, amely számára ideális hely a Főnix Fészek Műhelyház. Így esett a választás Székely János Dózsa című művéből készült monodrámára. Török Viola által nyerte el a végleges formát a szöveg, egyben ő jegyzi rendezőként is a darabot. A koreográfia Győrfi Csaba munkája, míg Dózsa szerepében a hazánkban is jól ismert rendezőt Sebestyén Abát láthattuk.

Aki arra számított, hogy ez az este egy másik korról szóló „történelem óra” lesz, annak nagyon hamar rá kellett jönnie, hogy ez azért annál komolyabb falat lesz, mintsem hogy valaki újra „játsza” az ismert történelmi eseményeket…. nevezetesen a Dózsa parasztfelkelést. Mindjárt az első kép rá is tért egy állandóan időszerű kérdésre. Hogy lesz valakiből vezér, vezető egyéniség. Valamilyen érdekek mentén kiválasztják őket, esetleg csak egyszerűen kiválasztódnak, netán saját törekvések mentén építik fel magukat, vagy csupán a szerencse műve, hogy ilyen helyzetbe kerülnek. Dózsa esetében ez közismerten egy híres párbajjal indul, amivel hatalmas tekintélyt szerzett.

A kérdések sora viszont csak innen kezdődött igazán, kezdve a felelősségtől, az igazságosságon át a meghátrálásig, vagy éppen a végsőkig történő kitartásig. Szinte minden fontos kérdéshez egy-egy kép társult, mint valami stáció, ami elvitt a jól ismert végkifejlethez. Dózsa György történetén keresztül tulajdonképpen Sebestyén Aba keresztülvezetett bennünket a „vezér” életének minden fontos erkölcsi dilemmáján, tette mindezt olyan hitelességgel, hogy szinte áttolta a felmerülő kérdések megválaszolását, döntések meghozatalát a közönségre. Bár soha nem kérdezett vissza a válasszal kapcsolatban, de egyértelműen jelezte, hogy nekünk a székeinken ülve is dolgunk elgondolkozni azon, hogy mit is jelent vezérnek lenni. Ha nem is vagyunk, leszünk ebben a helyzetbe, de legalább lássuk, ahogy azok, akik vezető tisztségben vannak hogyan, milyen módon tették, vagy teszik a rájuk bízott feladatot.

Azt gondolom, hogy az, aki más fajta „történelem órára” számított, az sem távozott csalódottan, mert egy igazi jó történelem óra bár a múlttal foglalkozik, azért alapot is ad napjaink megértéséhez… Ez az előadás nem csak remek szórakozást jelentett, de a legkiválóbb tanórákkal is méltán szállt versenybe.

Ajánlott irodalom: Székely János Dózsa című műve - bár számonkérés nem lesz belőle... csak ha valamire mégsem emlékeznénk pontosan...

(Az előadáson készült galéria a képre kattintva nyitható meg)