Az a bizonyos tíz másodperc... Luiza Zan és Sárik Péter koncertje.

Fotó: Szalai GyörgySárik Péter, ahogy korábban is tette, ezúttal is remek zenészt hozott el magával a Klub koncert sorozat aktuális előadására. Partnere most Luiza Zan román dzsessz énekes nő volt. Ő a műfaj egyik legjelesebb képviselője hazájában, de többek között a 2003-as Montraux-i jazz versenyen megkapta a zsűri különdíját és ő volt 2008-ban a legelső kinevezett, egyetemi vokál-jazztanár Romániában, majd 2010-ben újból tanára lett a Bukaresti Zeneművészeti Egyetem jazz tanszékének. És még hosszasan lehetne sorolni pályafutásának mérföldköveit. E mellett tekintélyes számú saját szerzeménnyel is büszkélkedhet. Sárik Pétert nem kell különösebben bemutatni a berényi dzsessz-kedvelőknek, hiszen már több alkalommal is fellépett nálunk. Legutóbb a Dzsessz kívánságműsor című CD-jükkel járt itt triójával és Micheller Myrtillel. Valahányszor remek estét szerezve közönségének.

Különböző vizsgálatok arra a következtetésre jutottak, hogy az esetek többségében a találkozások első tíz másodpercében körülbelül 90 %-ban eldől, hogy az emberek hogyan viszonyulnak egy ismeretlenhez. Péntek este amikor Luiza Zan a színpadra lépett és a bevezetőnek szánt rövid kis dal első hangjai megszólaltak, abban a pillanatban "döbbent" csend lett úrrá a közönségen. A hallgatóság, szinte nem akart hinni a fülének, természetesen én sem. Általában nem szokásom, hogy a koncert előtt utánajárjak a fellépőknek, most azonban mégis megtettem és megnéztem a Come away című klippet... és ott be is fejeztem az előzetes ismerkedést, mert egyértelmű volt, hogy meg kell tartani ezt az élményt az élő koncertre. Számomra - de ahogy az arcokat néztem sokunk számára is - elképesztő volt az a változatosság ami ezt a programot uralta. És itt nem csak a dalokra gondolok, hanem a hangszínekre a dinamikára az energiára is, pedig csak egy énekes és egy zongorista volt a színpadon.

Olyan természetességgel szólalt meg az ismert sanzon - a Hulló falevél - mintha valamelyik Párizsi bárban ülnénk. Nem sokkal később pedig már egy igazi New York-i dzsessz klubban érezhettük magunkat a dalok hallatán. Csak azt volt nehéz eldönteni, hogy most egy fekete énekes hangját, vagy éppen fehér társáét halljuk. Arról már nem is szólva, amikor egy újabb kontinensre érve remek brazil ritmusú szám következett, és ez is úgy szólalt meg, mintha egy csak egy helyi énekes adta volna elő. Azt aztán már végkép nehezen tudtuk követni, amikor alig hallható finomsággal előadott szám után - persze ehhez kellett az is hogy az síri csöndet tudott teremteni - az énekesnő hirtelen váltott és valami elementáris energiával fordult a következő számhoz. Tényleg csak ámultunk azon, honnan áramlik az a fantasztikus erő és hang Luiza Zan apró törékeny testéből.

Fotó: Szalai György

Azért nem szabad megfeledkeznünk Sárik Péterről sem, aki szokás szerint mindent megtett az zenész társa sikeréért, hiszen ezúttal is olyan profin kísérte a produkciót kiváló zongora játékával, ahogy azt már többször meg csodálhattuk. Miközben láthatóan minden percét élvezte az együtt zenélésnek. A műfaj jellegéből adódóan azért ő is előlépett néhány nagyon komoly szóló erejéig, ahol megmutatta, hogy a kedves mindig mosolygós úriember bizony fantasztikus energiával képes zongorázni.

Szóval Sárik Péter látogatása ismét nagy élmény volt, hiszen egy csodálatos dzsessz énekesnőt ismertetett meg a dzsessz barátokkal egy nehezen feledhető koncerten. Én a magam részéről pedig már várom, hogy vajon ki lesz a következő vendég, akit elhoz nekünk Jászberénybe.