Minden a békával kezdődött…- Miskolci kocsonyafesztivál 2010

Természetesen hol is lehetne máshol a világ közepe, mint a Jászságban. Ám attól függetlenül, hogy másoknak nem jött be annyira az élet, hogy az ország e csodás táján éljenek, bizony még nagyszerűen érezhetik magukat. S mivel abból csak okulhat az ember, ha szétnéz saját kis világának határain túl is, mindig örülünk a - és itt a szó jó értelmében használjuk - "messziről jött emberek" beszámolóinak. Most épp egy szárnyait próbálgató ifjú hölgy írásának, melyből megtudhatjuk: nemrég Miskolcon járt - és ha ott volt, szétnézett az arra felé immár tíz éves hagyománnyal bíró Kocsonyafesztiválon. Állítólag annyira jó volt, hogy ha rágondol, még ma is remeg. Mint az a bizonyos kocsonya...

Minden a békával kezdődött…

Meg a kocsonyával. Történt egyszer ugyanis, hogy valamikor a 19. században két éhes fuvaros betévedt a miskolci Magyar Huszár fogadóba, és ott kocsonyát rendeltek vacsorára. A legenda szerint Potyka Kati kocsmárosné szolgálta fel a borospincében lerakott kocsonyát, amelyben egy eltévedt béka nézett vissza a gyanútlan áldozatokra. Innen ered a mondás: „Pislog, mint béka a miskolci kocsonyában.”

A figyelmetlen kocsmárosné később felmelegítette a kocsonyát, és kiszedte a békát a sertésköröm mellől. Erre a vicces történetre alapozták a kocsonya fesztivál eredetét.

Az idei fesztivál azért is volt különleges, mert idén ünnepelte megrendezésének 10. évfordulóját. Miskolc és környéke számára ez a fesztivál nagyon jó turisztikai befektetés, hiszen több tízezer ember látogatja meg határon innen és túlról. Épp ennek köszönhetően vehette át február 9-én az Észak-Magyarország Turizmusáért Nívódíjat. A fesztivál során megismerhetjük Miskolc pezsgő kulturális életét, évszázados hagyományait, gasztronómiai sajátosságait.

A 2010-es évet a Magyar Turizmus Zrt. a fesztiválok évének nyilvánította, ebben kiemelkedő szerepet szánva a kocsonyafesztiválnak is. A háromnapos rendezvény kínálata valóban nagyon széleskörű, mind kulturális mind szórakoztatási tekintetben.

Kicsiktől nagyokig ezeken a hideg téli napokon is, bárki eltölthet néhány szép napot Miskolc belvárosában. A jókedvű vásártéri hangulat, kikiáltók és komédiások között, forralt bort szorongatva eleveníthetjük fel egy-egy kor, korszak hangulatát. A jelen emberei számára sem unalmasok ezek a napok, hiszen esténként számos közismert zenekar koncertjén hol összebújva, hol táncolva melegedhetnek fel az ifjúi szívek.

A fesztivál jelmezes felvonulással vette kezdetét. A kisbékák forgatagában feltűntek még a vásárosok, kofák, városi polgárok, komédiások és a magyar vitézek is.

A vendégek a fesztiváli zsongásban sem maradtak éhesek. Az ínyencek tucatnyi féle kocsonyakülönlegesség közül választhattak. Ám a gasztronómiai túra nem csak a kocsonyát részesítette előnyben, hanem a híres miskolci lacipecsenyét is megkóstólhatták az ide látogatók, melyet a különböző tájegységek italkülönlegességeivel öblíthettek le.

Továbbmenve az Erzsébet térre a Vendégváró színpad Miskolc erőteljes polgári fejlődésének századfordulós korát mutatta be, ahol egy kávéházi belső tér volt kialakítva pódiumszínpaddal. Századfordulós jelmezbe öltöztetett színészek kabaréjelenetei segíttek megjeleníteni a korszak hangulatát. Többek között láthattuk a Révai Színkör előadását, Homonai István, a Miskolci Nemzeti Színház művészének előadásában Szinbád részleteket hallgathattunk meg. A hangulatot fokozták az Art Kommandó zenészei. Kabaréjeleneteket láthattunk a Hyppolit a lakáj c. darabból a Kassai Thália Színház művészeinek előadásában.

A Hősök terén igazi vásártér nyílt a látogatók elé, mutatványosokkal, muzsikusokkal, gólyalábasokkal.

A helyszín különlegességét adta a Pajtaszínház, felidézve az egykori vándorszínészek játékát, akiknek állandó színházépület híján itt kellett szórakoztatni a közönséget olykor improvizációktól sem mentesen. Fergeteges sikert aratott Szigligeti Ede Liliomfija a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház előadásában.

A repertoárban szerepet kaptak a diákok is. A miskolci Zrínyi Ilona Gimnázium drámatagozatának jelenlegi és volt tehetségei közreműködésével született meg a „Most” című darab, amely szatirikus hangnemével görbe tükröt mutat az életnek. Fiatalok esetlen próbálkozásai, szerelmi csalódások, a látszat, a felszín, az anyagias világ, és a 21. század tipikus magányos karakterei. Szembesít azzal, hogy valójában milyen az életünk. Most! Fájdalmas igazságokat mond ki, mégsem téveszti el az iróniát. Ez az a darab, amin sírva nevet az ember. És amiben magunkra ismerhetünk.

A délutáni programok után az emberek tömegei szétszéledtek, és mindenki ment, ki merre látott. A kihűlés veszélye folytonosan fenállt, így mindenhova gondosan elhelyezett forralt bor bázisok várták a melegedőket. Kocsonya és kolbász füstölgő gőze borította az utcákat, a béka emberek útra készen álltak az éjszaka rejtelmei előtt.
Volt néhány koncert amire el lehetett tévedni, ilyen volt például a 30y, vagy a miskolci kisavas zenekar. Azon kevesek közé tartoznak, akik számai szólnak is valamiről. Először találkoztam velük, de ezek után biztos, hogy elő fognak fordulni az mp4-en is.

Amire tudatosan megy az ember…

Belga rajongók biztosan tudják, hogy Dj Titusznak van egy másik zenekara is. Az underground kultzenekarnak számító Carbonfools elektronikus hangzású drum’n’ bass, bigbeat, reagge, rock és disco jegyeket képvisel. Nagyon jó kis zenekar, érdemes volt meghallgatni. A zenei világa nagyon érdekes, egyszerre kikapcsol majd felpörget, nem szeretném a Belgához hasonlítgatni, de néhány alap azért kicsit ismerős volt.

Fotók: Prokop Attila„Előző életemben denevér voltam”

… üvöltötte fél Miskolc a Villanyrendőrnér, amikor sáron és pocsolyán keresztül, az esernyővel centikért küzdő, átfagyott tömegen sikerült áttörnöm magam Péterfy Bori koncertjére. Nem vitás, nagyon sokan imádják őt, meg is értem, miért. Az énekesnőt először az Amorf ördögök női hangjaként ismerhettük meg, manapság pedig saját zenekara a Péterfy Bori & Love Band élén arat zajos sikereket. Egyébként pedig a Nemzeti Színház művésznője.

És amiért mindenképp megérte….

Én amondó vagyok, hogy a Belga klasszikusokat nem lehet elégszer hallani. Nem lehet megunni. Még mindig a fülemben cseng utolsó gyönyörű nótájuk, melynek címe: „Egy-két-há…”, ahogy hazamegyek és körülöttem az emberek ezt üvöltik, hol a zebrán, hol kocsmák előtt sört iszogatva… az egy romantikus pillanat volt. Még kétszer elénekeltem a refrént középiskolai tanáraimra sok szeretettel gondolva, hiszen ez csak akkor hatásos, akkor lehet szívből énekelni, de főleg kamaszként és nagyon dühösen.

Mindössze ennyi fért bele a háromnapos fesztiválozgatásomba. Kár, hogy nagyon hideg volt, és kár, hogy nagyon nagy volt a tömeg, de azt hiszem, aki jól akarta magát érezni, annak sikerülhetett. Az utcaszínház, a koncertek, a vicces jelmezes emberek ezeken a hideg téli napokon is gondoskodtak a vidámságról, a szórakozásról. Azt gondolom legalább egyszer érdemes mindenkinek ellátogatnia a miskolci fesztiválra, hiszen gyönyörű környezetben, fesztivál hangulatban, érdekes kulturális és gasztronómiai tapasztalatokkal, szórakoztató élményekkel lehetünk gazdagabbak.

Szászi Hajnalka