Szerepváltós osztálybuli

Kell-e nagyobb öröm egy osztályfőnöknek, mint éles helyzetben bizonyítva együtt látni tanítványait? Máté Gábor színész-rendező, a Színművészeti Egyetem tanára csütörtök este Jászberénybe hozta „kirándulni” csapatát. Osztálybuli, avagy jutalomjáték két felvonásban: a Malom Film-Színházban A hülyéje című bohózatot mutatták be.

Képeink a Galériában! Kattints!Egy helyzet- és jellemkomikumban tobzódó darabnál látszólag aligha kívánhatna hálásabb feladatot egy színészhallgató, hogy önbizalomnövelő sikert könyvelhessen el. Persze, azt a szakma több klasszikusa is kinyilvánította már, a könnyű műfajnál nincs nehezebb.

Feydeau művében a megcsalás van a középpontban, a szerelmi háromszögek, a leleplezések, és a remélt édes bosszúk kusza hálójában egymást érik a mulatságos, olykor pajzán humorú jelenetek. A színészmesterség elsajátításának is megvan a folyamata, ennek egyik példája, hogy egy darabban – miként történt ez most is – teljes karakterek helyett jelenetről jelenetre mások játszanak egy-egy figurát. A cselekmény követését – a logikus gondolkodás mellett – a jelmezek is segítik, s ez a „lecke” kettős haszonnal jár a közönség számára.

Fotók:Szalai GyörgyA színészjelöltek rövid időn belül akár teljesen ellentétes alakokat kell, hogy megformáljanak, a jellemek pedig más-más megközelítésben is a nagyérdemű elé kerülnek. Így lehetett például a heves vérű udvarlóból szempillantás alatt pubertásban „szenvedő”, pattanásos kamasz, vagy a dekoratív feleségből, gyomorbajos, süket „antinő”.

A végzős osztály tagjai leütötték a magas labdákat, tehetség és felkészültség együtt volt mindannyiukban. Kidolgozott részletek, pontosság, ha szükséges, némi rögtönzés, a beépített ötletek pedig a rendező ismert kvalitásait igazolják.

A berényi publikum soraiban szép számban helyet foglaló fiatal hölgyeket több tehetséges férfiú a tapsnál is hangosabb tetszésnyilvánításra késztette, így a fiatalos hevület a nézőteret is elérte. A „közönségvizsgára” viszont még nem árt némi gyakorlás, hogy a finálét leszámítva ne idézze az iskolai zsibongók légkörét a színházterem. A darab ugyan néha a blődség határát súrolja, amikor pedig mindenki lelepleződik és kitör az őskáosz, igazi csattanó nélkül, igaz nagy csattanások közepette fejeződik be. Addig viszont annyit nevettünk, röhögtünk, hahotáztunk, hogy függönyt rá!