Litkei József kiállítás a Jászkürt Fogadóban

Újabb jászsági művész hagyatékából rendez kiállítást a Hamza Gyűjtemény és Jász Galéria az egykori Jászkürt Fogadóban. A 20. század legnagyobb magyar mesterei között számon tartott Litkei József életművébe betekintést nyújtó tárlat július 20. és augusztus 1. között tekinthető meg a Déryné utca 6. szám alatti műemlék jellegű épületben.

Az esemény megvalósulását Litkei Fábián Rózsa festőművész és a Jász Múzeum értékes alkotások kölcsönadásával, a Déryné Művelődési Központ pedig anyagilag támogatta.

A jászberényi születésű Litkei József művészléte emberileg is kellő alapozással indult: pedellus szülők gyermekeként tanítóképzőt végzett. Eredeti hivatását a második világháborút követő ínséges időszakban két éven át gyakorolta, a felemelkedés útja ugyanis csak ezután nyílt meg számára. Nagy Lászlóval, a költővel és másokkal együtt a Dózsa György Népi Kollégiumnak lett alapító tagja, majd a Képzőművészeti Főiskola növendékeként fejleszthette tehetségét. Később felvételt nyert a Dési Huber István Kollégiumba is, amely azzal a céllal létesült, hogy a festő- és szobrásznövendékek Eötvös Kollégiuma legyen.

Tudni való, hogy a diplomaszerzéstől korai haláláig a Magyar Iparművészeti Főiskola nagy tekintélyű alakrajztanára volt, előbb a festő, majd a szobrász szakon. Hatalmas oeuvre-jét ebben a periódusban hozta létre. Munkái egy időközben átalakult, feledésbe merült polgári életforma jeleneteit, a vidéki városok hétköznapjait, a lakótelepek létrejöttének szinte egymáshoz kapcsolódó szakaszait elevenítik meg. Az embert körbefogó környezettel folytatott képi dialógus ugyanis folytonos igényként élt benne.
Témái tehát nem mindössze egy-két húrra hangoltak: az épülő gyárudvarok, szerelőcsarnokok megjelenítése mellett akvarelljeinek frissen fénylő színeiben, gvasainak tompább foltjaiban csendéletek, piaci jelenetek, lóvásárok, sétáló párok, dunai halászok, halászcsónakok kelnek életre.

Bár nem igazán nevezhető avantgárd művésznek, mégsem találunk meglepőt abban, hogy pályája végső fázisában a nonfiguratív képfogalmazással is kísérletezett. Nagyméretű akvarelljei kifejezetten arra mutatnak, hogy iparművészeti munkáival ellentétben ezt a technikát sem csupán dekoratív feladatnak, vagy a díszítő ösztön puszta megnyilatkozásának tekintette, hanem sokkal többnek, az emberi értelem egyik kifejezési lehetőségének.

Kísérletező, kereső munkája során a bőrrel is különös kapcsolatba lépett. Módszereinek vegyes használatával hagyományos méretű bőrképeket készített, amelyek később sorozattá nemesedtek, és drámai üzenet tolmácsolására lettek képesek. Szerkesztő-képépítő fantáziája viszont a szitanyomás-készítésben teljesedett ki leginkább: az említett műfajnak egyébként ő lett a magyarországi meghonosítója, mesteri szintű alkalmazója. Műhelyében a különböző szín-, forma- és folthatások harmóniájából szigorúan komponált, fantasztikus térhatásokat közvetítő, hol gyönyörűen dekoratív, hol érzelmileg megkapó lapok születtek, és azt is megoldotta, hogy eltűnjön a méret-korlátozottság. Nyomatszériái életművének egyik csúcsát jelentik, alkotói programja, az eszközhasználat és a mondandó általuk tökéletes összhangba került.

Litkei József szabad ember és szuverén alkotó volt, egyike a magyar művészettörténet legnagyobbjainak.

Gurzó K. Enikő művészettörténész